Kedves unitárius híveim, keresztény testvéreim!

Az újesztendő kezdetén a zsoltáros költő vallomása formálódik ajkukon: „Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.” (Zsolt103.1)

Újév reggelén a hálaadás és köszönet örömteli hangjával keressük jó Atyánkkal a találkozást. Az Istenben bízó ember minden helyzetben megtapasztalhatta gondviselését, azt az erőt és szeretetet, mellyel a teremtett világot körülöleli és benne a mi törékeny emberi életünkre is vigyáz.

Hálaadással és örömmel köszöntjük egymást mi emberek is. Nincs még egy nap, amikor annyi jóindulattal és jókívánsággal fordulunk egymáshoz, mint ilyenkor új év kezdetén. Ilyenkor lelkünkből jobban kiárad az a szeretet, mellyel Isten küldött bennünket erre a világra. Több a mosoly arcunkon és gyorsabban nyílik ölelésre két karunk. Így indulunk el egy új év ismeretlen útján. Szívünk tele örömmel és reménységgel, jó szándékkal és szeretettel. Hisszük és reméljük, hogy Isten szeretete és gondviselő jósága velünk marad és megsegít, mint ahogy azt az elmúlt évben is tapasztalhattuk. Újév reggelén ezért felemeljük tekintetünk és őszinte imádság között, reménységgel kérjük a mindenség Urát, hogy szeretetével maradjon bennünk és közöttünk.

Kedves keresztény testvéreim! Az új esztendő kezdetén az első lépések megtétele előtt  igazi számvetéssel tartozunk. Számba vesszük a megtett életutat, felleltározzuk szellemi, lelki és anyagi értékeinket, és a tervek készítésénél figyelembe vesszük, hogy Isten az ő munkatársának hívott el bennünket. Fontos, hogy körültekintően és alaposan végezzük el a számvetést. Eredményeink mellett vállalnunk kell sikertelenségeinket, hibáinkat is. Szembe kell néznünk a hanyagságból vagy kényelemszeretetből el nem végzett dolgainkkal, meg nem valósított álmainkkal egyéni és közösségi életünkben. Tanulnunk kell kudarcainkból és erőt merítenünk az elért sikerekből. A számvetés után azonban nem dőlhetünk hátra kényelmesen, nem tehetünk úgy, mint a jézusi példázatban szereplő gazdag ember: „én lelkem sok javaid vannak sok esztendőre eltéve, tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél.” Egy esztendő befejeződött, de mi folytatjuk utunkat és folytatjuk munkánkat, mert erre kaptunk elhívást. Ez az elhívás ad igazi tartalmat életünknek, hiszen Jézus tanítását követve végeznünk kell munkánkat Isten dicsőségére, embertársaink és önmagunk épülésére és örömére. Így tudunk keresztényi küldetésünknek eleget tenni, ez által vagyunk Istennek nemcsak gyermekei, hanem munkatársai is. „Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1Kor3,9)

 Az ember egyik legcsodálatosabb adottsága az alkotás, a teremtés lehetősége, melynek szüntelenül ellensúlyoznia kell a fogyasztást, a rombolást. A számvetés elkészítése alkalmával ennek tudatában kell lennünk és az elmúlt év történéseit ebből a szempontból is meg kell megvizsgálnunk. Az észlelt hiányosságainkért, fogyatékosságunkért, gyarlóságainkért alázattal bűnbánatot tartunk. Az új év első lépésének megtétele előtt mindezt szükséges számba vennünk és utána az új év kezdetén előre nézve, bizakodva fürkészhetjük a jövendőt és tervezhetünk, úgy ahogy Jézus szavaiban előttünk áll: „Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költségeket, hogy telik-e mindenre a befejezésig?” (Lk14,28). Számba vesszük a múlt történéseit, tapasztalatait, a megélt eseményeket, eredményeket és kudarcokat, és számba vesszük képességeinket, tehetségeinket, hogy tisztán lássuk és vállalni tudjuk igazi küldetésünket.

Minden év, mellyel Isten szeretete megajándékoz egy építőkocka, egy tégla, mellyel életünk tornyát, házát építjük itt ebben a világban. Azért vagyunk a világon, hogy Isten dicsőségét munkáljuk. Azért vagyunk a világon, hogy megtapasztaljuk az otthon melegét és biztonságát. Nem bábeli nagyot akarással kívánunk magunknak hírnevet szerezni, hanem jézusi szolgáló szeretettel akarunk házat, tornyot építeni, otthont teremteni testnek és léleknek, erős közösségeket alkotni. A zsoltáros költő vallomása tanítson bennünket „úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk” (Zsolt 90,12), mert „Uram te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!” (Zsolt 90,1).

Keresztény testvéreim! Újév reggelén Istenhez fordulva imádkozunk, hogy erős hitünk, világító értelmünk, jó és szabad akaratunk, kiáramló szeretetünk és tiszta lelkiismeretünk mellett áldjon meg bennünket bölcsességgel.

Mi is ez a bölcsesség?

Egy neves tudós nemrégen azt mondta, hogy az elmúlt század az okosság, a tudás százada volt, de most már egy olyan világban akarunk élni, amelyben bölcs emberekként számoljuk napjainkat. Ha a bölcs ember köznapi fogalmát nézzük, akkor azokat szoktuk bölcs embereknek nevezni, akik sokat tanultak, sok ismerettel rendelkeznek, mert azt gondoljuk, hogy az ismeret, a tudás bölccsé tesz. Aztán bölcsnek nevezzük azokat is, akik megfontoltak, tapasztaltak, okosak. Az okosság közel áll a bölcsességhez, de nem ugyanaz, mert a bölcsesség az ismeret, a tudás okos felhasználásáról szól. Ezek a megállapítások a bölcsességet emberinek, tanulás útján megszerezhetőnek tekintik, de kérdés, hogy valóban így van-e vagy sem?  Kérdés az is, hogy a bölcsesség honnan vagy kitől származik?

A Példabeszédek és a Prédikátor könyvében megfogalmazott évezredes tapasztalat szerint a bölcsesség az isteni lélek felismerése és kiteljesítése életünkben. Salamon király tudta ezt jól, amikor megszívlelendő tanácsait megírta. Bölcsek csak akkor lehetünk, ha féljük az Urat. „A bölcsesség kezdete az Úr félelme, a józan eszűek mind eszerint élnek” (Zsolt 111,10.) Ez a kiindulópontja annak, hogy ne csak okosan, de bölcsen éljünk és az Úr akarata szerint végezzük mindennapi munkánkat.

            Az újév kezdetén, mint „bölcs építőmester” (1Kor3,10) fogjunk neki az előttünk álló feladatok végzéséhez. Istentől kapott tehetségeinkkel figyeljünk egymásra, szép és felemelő cselekedetekkel tegyük gazdaggá mindennapjainkat, hogy boldog emberként éljünk itt ezen a földön. Kérjük gondviselő Istenünket oltalmazza templomainkat, védelmezze otthonaikat, segítse gyülekezeteinket, magyar népünket, hogy bölcs szívvel, evangéliumi lelkülettel építsük Isten országát.

            Isten áldása kísérje ebben az új évben minden nemesen gondolkodó és jót cselekvő embertestvérünk életét és adjon békés, eredményes újesztendőt!

Kolozsvár, 2014. január 1.                            

                                                           Atyafiságos üdvözlettel és főpásztori szeretettel,

                                                                                  Bálint Benczédi Ferenc

                                                                                              püspök