Tartalomjegyzék |  Cimkék |  Tartalom hozzáadása

       

SIMÉN DOMOKOS A HARANG ÉS A HARANGSZÓ JELZÉSE A harang anyja a csengettyű. Keletkezési ideje ismeretlen, 2Mőzes 28, 34-35 versei azt igazolják, hogy Áron nemzetsége templomi szertartásra is használta. A prehisztorikus sírokban is találtak csengettyűt, Kis-Ázsiában, Kínában, Amerikában és Európában az ősi népek nagy előszeretettel használták. A pogány Róma és az őskeresztények katakombáinak leletei közt előfordulnak. Nagy Sándor temetésekor a koporsót vivő díszfogat és a 64 kocsiba fogott öszvér csengővel volt teleaggatva. Anyagjuk fém. nemesfém, készítették fehérüvegből, de ismerünk porcelán és terrakotta csengőket is. Rendszerint öntötték, de vannak több darabból összekovácsoltak is. Szerepük a jelzés, figyelmeztetés. A kereszténység is átvette a csengettyűt, és ahogy nőtt a tekintélye és szerepe a hívd ember életében, úgy növelte harangnagyságúra formáját. Rendeltetése a jelzés, a templom üzenete, hívása, csodás ereje révén tűz-víz-levegő engedelmeskednek neki, eltéríti a jégesőt, ellenség közeledtére riaszt, a kolostorok lakóinak időbeosztását szabályozza. A népi tudatban ereklyeként tisztelik és őrzik, nemzedékek kötődnek hozzá, csodás gyógyító erővel is felruházták (pl, Stival harangocskája)1. Háromszéken úgy tartják, hogy a harang a lélekhez szóló hangszer. A harang ipartörténeti munka, érc- és acélöntési remekmű, ötvösművészeti érték, kultúr-egyháztörténetí és paleográfiai emlék.2 Rómában korábban, 405-ben rendelte el Sabianus pápa a harang használatát, a keleti egyház csak 871-ben követte a római egyházat. A harangok számát és elhelyezését a vagyoni helyzet korlátozta. A harangok díszítésében, felírásában, formájában a stílusirányzatok meghatározóak voltak. A régi harangok kosát elsősorban formájukról - zsákforma, keskeny váll - lehetett megismerni. A 17. századig tartják ezt az ősi formát, ekkortól veszik fel mai formájukat. A román kori harangok felirat és évszám nélküliek, díszítésük az érem. A gótikus harangok vállán először majuszkulás, majd a 15-16. század környékén minuszkulás felíratok olvashatók. A 17. századbeli harangokat a reneszánsz jegyezte el magának, évszámosak és latin betűs feliratuk van. A XVII. század közepétől rendszeresen fordulnak elő Erdélyben a magyar feliratos harangok.3 Az ős harangjainkból, a Szent István utáni korból, egyetlen harang sem maradt meg. Patay Pál, a magyarhoni harangok kiváló ismerője szerint a Magyarországon használatban lévő harangok közt a legrégebbiek az 1523 és 1524-es feliratos harangok, a nógrádszakálli és várvölgyi Veszprém vármegyében.4 A székelyföldi régi és új harangok összeírását 1975 és 1985 között Kisgyörgy Zoltán geológus vezetésével a „Bim-Bam" expedíció leltározta fel, anyaga egészében még nincs közölve, feldolgozás alatt áll. Én Orbán Balázs5 szerint veszem számba a székelyföldi régi harangjainkat, habár azóta megtizedelte a történelem és a repedés, de egy egységes felmérést mutat egy meghatározott korból. Szerinte 14. századbeli harang jel nélküli, formája szerint Marosszentannán volt, egy darab. Fémérmések közt az egész magyar területen a legrégebbinek a székelykeresztúrit, majd utána a tarcsafalvit (Udvarhelyszék} és a marosszentkirályit tartja (e2 utóbbi a Semjén István alapította kolostornak a túlélője is tehet), Évszám nélküli, csak írásos harangot Fülében és Bordoson talált Orbán. A 14. századból évszámos harangot egyet sem talált, ami a középkor felfogásában nyer magyarázatot. A 15. századból viszont egyetlen jeltelen és fémérmés harangot sem talált. Csak írásost Szentábrahámon, Osdolán, Szentistvánon és Marosvásárhelyen (elvitték) talált, összesen 4 darabot A XV. században megszaporodtak az évszámos és feliratos harangok: Szentbenedek (1413), Szotyor (1426), Atyha (1437), Miklósvár (1440), Szabéd (1448), Szabad (1452), Csehétfalva (1481), Somosd (1482). Szentháromság (1484), Kőhalom (1488), Olasztelek (1489), Nyárádszentmárton vagy Csíkszentmártoa (1495), Csíkszenttamás (1495). Vaja (1497.}, Marosszentanna (1497), Nyárádszentlászlo (1488), összesen 17 darab. A XVI. században a mohácsi vészig csak évszámos és feliratos harangot talált a következők szerint Hodos (1500), Csíkszentlélek (1502), Csíkmíndtszent (1505), Zsákod (1506), Rugonfalva és Sepsikörispartak (1512), összesen hat darabot. Az erdélyi fejedelmekkel kapcsolatos harangot a Székelyföldön kettőt talált: a siménfalvit Székely Mózes fejedelem öntette, E korban az egyetlen és első, amelyiken magyar nyelvű felirat volt. Szövege: ZEKEL MOSES UDVARHELE I. S. 1585. Orbán Balázs "Jézus segíts!"-nek oldja fel, szerintem csak „Isten segíts" lehet.6 A másik harang jóval későbbi, Gagy-ban találta, a harang köpenyén Rákóczinak minden veretett pénzéből egy darabot megörökítettek, valószínű kurucos dacból. A Pallas nagy lexikon a betlenszentmiklósi harangot Rákóczi harangnak írja tévesen, Az a Bethlen Farkas harangja, amiről alább majd szólunk, A 33 harang felirata a következőképpen oszlik meg: 1. O REX GLORIA VENI CUM PACE tizenkét harangon. 2. Az előző szöveg megtoldva: JHESUS NAZARENUS REX JUDEORUM- mal két harangon. 3. VENI REX CHRISTE CUM PACE, egy harangon, 4. Szentek tiszteletére öntött harang 5 van: Margit és Mártírok, Márton és Mindszentek, kétszer Mária és egyszer: SANCTA KATERINA ORA PRO NOBIS 5. Évszám csak latinul: ANNO MILLESIMO D.SEXTO. (506. Zsákod) 6. A Szentléleknek szentelve: SANCTI SPIRITUS DICIT NOBIS GRACIA és évsz .l db. 7. A zsidó jehova betűi, TETRA GRAMATON betűi össze-vissza keverve 1502-ből, 1 db. 8. Német szöveg, az öntőmester nevével, 3 harangon van rajta, pl. Kőrispatakon így: MEISTER ENDRES C (cupferschmit vagy cívis) U (von vagy urbis) KRON(stadt) HAT DISE GLOCK GESESSEN. 1512 (GOSSEN) 9. Említettem, hogy a legrégibb magyar szövegű harang a Székely Mózes siménfalvi harangja, amely 1848-ban „elment a háborúba", emlékeznek rá. Felekezeti szempontból úgy a protestánsok, mint a katolikusok őriztek meg régi harangokat Az öntőmesterek nevét kevés harang őrizte meg. Névszerint ismerjük: HONS, PETR, KVPPFER SMIT 1440-ből Miklósvárról, Mindszenten 1505-ből, MEISTR VILRICY MEIS BIFOTER és Kőrispatakon a brassói MEISTER ENDRES nevét. A székelyföldi harangok ismertetését azért választottam a tárgyhoz kötődötten, mert mind régebbiek, mint a Patay által említett magyarországiak. A harangszó jelentését és jelzését nem székelyföldi harangok szerint, hanem a közvetlen szomszédságban levő küküllői Unitárius Egyházkör vármegyei területéről veszem az 1700-1860-as évek esperesí-püspőki jegyzőkönyve, számadások alapján. Ennek egyebek mellett az az oka, hogy 22 évig itt szolgáltam, s a forrásanyag a birtokomban van. Az egyházkörhöz a következő egyházközségek tartoztak: Marosszentbenedek, fíliája Ó-Asszonynépe, Bethlenszentmiklós, Ádámos és leányegyháza Sövényfalva, Mikeszásza, Küküllődomhó, Dicsőszentmárton, Szőkefalva,, Kis- vagy Magyarsáros, Désfalva filiája Abosfalva, Harangláb, Kükültőszéplak fíliája Vámosudvarhely, Kóród és Kóródszentmárton, Nagyteremi filiája Teremiújfalu és Lőrinczfalva. Összesen 15 lelkésze volt a 18-19. században a körnek, ma már csak 7 van. A 16. században a Küküllő folyása mellett kétoldalt sorakoztak az unitárius egyházközségek; a szombatos per gyérítette meg. Régi temploma a mohácsi vész előtti, Szentbenedeknek, Bethlenszentmiklósnak, Ádámosnak, Dicsőszentmártonnak. Sárosnak volt toronnyal egybeépítve, a szőkefalvit az ellenreformáció, a nagyteremit Bethlen János vette el. Torony nélkül épült a sárosi, harangja a haranglábban van ma is elhelyezve, melyről a Magyar művelődéstörténet7 a következőket írja: „A magyar felfogásra igen jellemző a templomtól különálló haranglábakból is fennmaradt egynéhány szép példány... Legmonumentálisabb a kissárosi harangláb, amelyet Domokos György és Szabó Mihály épített 1699-ben". A többi egyházközség temploma a 16. század utáni, haranglábbal épült, később ragasztottak tornyot a harangnak. Küküllői egyházkör harangjai; Orbán Balázs Nagyteremiben is megfordult, de a Sükösd család adományának vélt volt unitárius harangot nem látta. lő. századi lehet, fetirata ez: R. D. GEORGIO NESE ME RICH: PAROCH G. (1512-s kőrispatakin „GOSSEN" van),8 l672-ben Bethlen János az elvett összes javak kárpótlásaként az unitárius harangba húsz tallért pótolt. Ennek felirata: ECCLESIA TEREMIENSIS FUNDI MEN-SEJULIO CURAVIT ANNO DOMIMI MDCXCVl (l696), Teremiújfaluban l804-ig, míg csak egy asszony maradt, tartották ágason a harangot és akkor Teremibe vitték át. Ennek felirata: CSI(náltatta): AZ UJFALVI UNITARIA ECCLESIA. (1708). Haranglábon az egyházkör legrégebbi harangja van, 1 5 4 7-es évszám és Szentkatalin jelvénye van rajta, amit sokáig római félkeréknek tartottak. A kisebb harangon az 1 7 8 2-es évszám volt beleöntve, igazítanak el a jegyzőkönyvek. Két 17. századi harangja van Kissárosnak. A nagyobb harangon: I. COMITATU DE KUKULLO FIERI ME FECIT KIS SAROS ANNO CHRÍSTI 1624. MAGISTER PAULUS NEIDEL, a kisebbik harangon: GLORIA DEO IN EXCEL-SIO, 1692, olvasható ma is. A küküllőszéplaki harangon a Monográfia szerint az 1674. évszám volt olvasható. 1849. április 7-én vitték el „nyugtatvány mellett". Dicsőszentmártonnak 1820-ban három harangja volt, A legnagyobb, a legrégebbi volt, ezen ilyen felírás olvasható: 1678, DIE APRIL: GLORIA IN EX-CELSIS DEO ET IN TERRA PAX HOMINÍBUS MISERERE NOSTRI DOMINE, Az 1820-ban meghasadt kicsi harangot újraöntetik ezen írással: AZ EGY ISTEN DITSŐSÉGÉRE ÖNTETTE A DITSŐ SZ. MARONI UNITARIA EKKLÉSIA 1820-DIK ESZTENDŐBEN. A harmadik harangot a megszűnt alsóilosvai egyháztól Dániel Elek adományaként adták, melyen ilyen írás volt: ALSÓ ILOSVAI UNI: ECC: SZÁ: TZI: P. HORVÁTH JÁNOS: TOR: ÁG: KÖ: GYÖ: ANNO 1813 (Toroczkói Ágnes élt itt). Szőkefalvának az egyik elveit harangjáról Sárosi János fejedelmi ítélőmester az 1686-ban a török követségre indulása előtt írt végrendeletében így rendelkezett „A nagyharangot, mit a magam pénzén vettem és hoztam, hagyom Szőkefalvának; ha el találna állni az unitária vallásról, akkor vitessék a kissárosi unitárius ecclésiába". Ádámoson a lókodi Sándor család két tagja szorgoskodott a harangszerzés körül. 1756-ban Sándor Bálint kurátorságában a kisharangot, amelyet óharangnak is neveztek, újraöntette ezen évszámmal: 1 7 5 6. Az első világháborúban vitték el. A meglévő nagyharang Sándor Miklós kurátorságában készült, hibás felirata ez: UNUS EST DEUS UNUS ES (!) MEDIATOR DIU (!) HOMINUM HOMO JESUS CXTUS (!) IN QUO-RUM GLORIAM te (!) HONOR3 (!) FUNDI CURAVIT ECCLA UNITAR ADAMO-SIENSI AO 1770. I. TIM. 2 x I (!) 5. (a XI felesleges). Az elvitt harang helyébe újat szereztek, melyen ÖNTETETT AZ ÁDÁMOSI UNITÁRIUS HÍVEK ADOMÁ- NYÁBÓL 1926 HONIG FR. ARAD felírás van. Ő-Asszonynépe harangjával kapcsolatban ennyit tudunk 9: „Vagyon egy küs harang, mely harang elhasadván újra öntetett, melyen ilyen írás vagyon; IN GLORIAM UNÍUS VERI DEI ET IN HONOREM DOMINIJESU CHRISTI ET UNU (...) REM J: ECCLESIAE UNITARIORUM FIERI CURAVIT JOSEPHUS MAGIAROSI AO 1760. Az ágasfára függesztett harang az egyházközség 1813. évi megszűnésével valahova eltűnt. A jegyzőkönyvekből tudjuk, hogy Szentbenedeknek két harangja volt. Az egyiken az 1770. évszám; egy harangot Détsei István adományozott az 1746-os toronyépítés után. jegyzeteim szerint a küküllődombói harangon magyar fordításban a következő felirat olvasható: AZ EGY ISTEN ÉS FIA DICSŐSÉGÉRE ÖNTETETT N(agyságos) KISSOLYMOSI SÍPOS ISTVÁN 100 MPTJÁVAL ÉS AZ ECCLÉSLA HÍVET KÖLTSÉGÉN: LELKÉSZ SÍMÉN ANDRÁS KURÁTOR MIKLÓS GYÖRGY „FECIT STEPHANUS WOLF A. SOJESCHBURG SIGNAT A 1782 DIE 19-A 9-BRIS". A megrepedt harangot újraöntik ezzel a felirattal: AZ EGYETLENEGY ISTEN TISZTELETÉRE ÖNTETTE A DOMBÓI UNITARIA SZENT EKKLÉSIA 1837-BEN. ANDRASCHOFTZKI JÁNOS. Még egyszer kellett a dombóiaknak harangot önteniük mert megrepedt A harmadik harangjuk az ószláv írású, melyről később szólunk A mikeszászi önálló unitárius egyházközséget Nagyajtai Dónáth Ferenc és neje Miklós Kata alapította 1807-1810 közt, harangját is ő adományozta-. EZEN HARANGOTT ISTEN DITSŐSÉGÉRE ÖNTÖTTETTE N. A. DÓTÁTH FERENTZ A MIKESZÁSZI UNIT: SZ. ECCLESIA SZÁMÁRA. FUNDIT EPHRIM ANDRASKOSKI CLAUDIAPOLI. 1813- Az egyházközség megszűntével nyomtalanul eltűnt. Az abosfalví harang csengettyűforma volt, ágasfára függesztve. Eltűnt. A vámosudvarhelyi harangot a református és unitárius hívek közösen vették és úgy is használják. A küküllői unitárius egyházkör harangjainak az ismertetése végén a bethlenszentmiklósi és a dombóí ószláv írású harangoknál meg kell illanunk. Honnan kerültek ide? A bethlenszentmiklósi harangot Rákóczi harangnak és 1631-ben öntöttnek mondják. A dombói harangon nincsen évszám csak: írás. Az előbbi feliratának magyar fordítása az. Az utóbbi fordítása: AZ ATYA MEGBÍZÁSÁBÓL FIA FELÜGYELETE ALATT A SZENTLÉLEK ÁLDÁSÁVAL KÉSZÜLT EZEN EMLÉK NYUSNIK KORNÉL. A hagyomány szerint a szomszéd Kincses felé vivő út környékén találták, elásva volt már „régen", mondják az öregek. A két harangot egy eredetűnek tartjuk, származásukról az 1747. évi püspöki vizsgálat jegyzőkönyve igazít el. Eszerint a harangot „a nagyot s középsőt méltóságos gróf Bethlen Farkas maga hozta Lengyelországból."10 Ószláv feliratú harangot nem rendelhetett és vehetett Bethlen, hadizsákmány mindkét harang. Küküllőszéplaki Petrítyevity Horváth Kozma önéletrajzában11 leírja, hogy „Voltak ez lengyelországi táborozásban több kártételek is: nem kedvezett itt (...) az Isten tiszteletére rendeltetett helyeknek s az azokban lévő eszközöknek. Amíg a svéd királyhoz jára a fejedelem, s én is őnagyságával, azalatt Kükűllő vármegyebeli egynéhány lovasok zsákmányra kimenvén drága sok, szép, aranyos drágaköves marhákat (ötvösműveket), papi öltözeteket hoztak a táborra, melyhez hasonló zsákmányolás nem esett az egész akkori zsákmányolás alatt." A tábor Csnelov (vagy Csmelov) városnál volt 1657-ben. Az 1700-ból fennmaradt részletes leltárban több egyházközségnél említenek „Lengiel Országhí sáhos" terítőket. Ugyanezen az úton juthatott el a Maros vármegyei Kövesd az ószláv írású poharához amelyet Orbán így fordít: 1. sor: EZT A KUPÁT KÉSZÍTETTE KOLOPHEI GYÖRGY (...) 2. sor: (...) NIKOLAI ANASTASYA VLETO 7117, tehát az 1609. évben. Összefoglalva a kör harangjait, a 16. századból van 2 harang, a 177 századból 8 harang, a 18. századból 6 harang, A 19. századból 4 harangja volt az egyházkörnek, amihez a két hadizsákmány-harang jön hozzá, A felsorolás nem teljes, csak tájékoztató jellegű. Az 1848-49-es szabadságharc idején 5 harangot vittek el a körből. Bethlenszentmiklós Kolozsváron és Szentbenedeken keresteti a harangot, a dombóiak Kolozsvárról hozatják haza és egy második haranglábat készítettek. A sárosiak Brassóból hozatják haza kicsi harangjukat, míg a széplakiak és benedekiek a feljegyzések szerint semmit sem tettek az elvitt harangjuk megtalálása érdekében, A haranglábi harang megmenekült, 120 forint váltságot fizettek, A harangokat egy helyen, vagy a toronyban vagy a haranglábban helyezték el, Dombó kivételével. Ennek három harangja volt és egy időben két haranglábban és a toronyban volt egy-egy harang. Ma már a toronyban van mind a három és egy harangozó húzza kézzel-lábbal egyszerre. Egyedül Ádámoson alkalmaztak két harangozót, mert a harangszéken olyan távol helyezték el a harangokat, hogy egy ember nem érte el. Harangoztak hosszú és rövid kötéllel és lánccal (Dombón), A múltukkal elvesző harangokhoz hagyományok is fűződtek. A dombói harangot „valakik" menekülés közben rejtették a földbe, „nagyon régen". A désfalvi harang hagyományát 1879-ben lelkésze Monográfiájából ismerjük meg. E szerint a tatárjáráskor az egész falu elsüllyedt. A népesség új helyre telepedett és megalapította Désfalvát. Az elsüllyedt faluból az egyik harangot a disznópásztor találta meg, mert az egyik kocája félremalacozott, belé a harangba. Az unitárius egyháznak adományozta azzal a kikötéssel, hogy mindenik családtagjának ingyen fognak a temetéskor harangozni. A harangláb Monográfiájában a lelkész a régi szóhagyományt örökítette meg: A régi falu lennebb volt a désfalvi réten. A tatárok feldúlták a falut, a lakosság a harangot a völgyben fennebb menekítette, s egy ágasfára felszerelte. Innen hívta a harang az imádkozókat. Idővel a harangláb mellé telepedtek a hívek, falut alapítottak és Haranglábnak nevezték el. A két szomszéd falu hagyománya a valamikori közös településre utal. Megjegyezni kívánom azt, hogy Harangláb már az 1332— 1336-os pápai dézsmák regisztrumában is szerepel, míg Désfalva nem. Az óasszonynépi Magyarósi család a református egyházba állt át, és a kertjében lévő harangot, melyet ő öntetett újra, új egyházába akarta átvinni. A senior s a nótárius szálltak ki, hogy a harangot a cinterembe vitessék, és meghagyták, „ha deficiálna az unitárius egyházközség, a harangot az esperes Szentbenedekre vitesse", A múlt század közepéig a harangozó a kántortanító, vagy másként, a mester volt. Fizetése egyházközségenként változott. A jegyzőkönyvi panaszokból tudjuk meg, hogy sokan „más állást is vállaltak, hol az emberekkel össze szoktanak jönni" (Désfalván és Ádámoson jegyzőskődött). Kötelességei ágas-bogasak: tanított, művelte a kántori földeket, harangozott, a templom kulcsáért ő felelt (Szentbenedeken nem vigyázott és a hívek l812-ben a templom kőlábait „kifedték kőporért"), az esperesnek a főtanácsba menéskor „úti kísérettel tartozott" (a múlt század közepén pénzzel váltják meg magukat az úti kíséret alól), az egyházi körleveleket hordoznia kellett (Szentbenedektől Tordáig_kb. 50 km az út, jövet-menet 100 km-es utat kellett megtennie egy körlevélért), beteget megimádkoztatni elhívták, még a lelkész otthonlétében is (ezért fegyelmi járt), az iskolakezdés előtt a tanításról „hathatós prédikációt" kellett tartson és helyettesítse a lelkészt, mikor az hiányzik. Bokros teendőik mellett voltak azért kiváló tanítók is. Megemlítem a sárosit, ki középiskolás szinten tanított és a „keze alá jártak" idegenek is, pl. egy évben egy román papnak készülő ifjú és Medgyesről két szász gyermek magyar nyelvet tanulni. A dombói tanító „népiskolát" szervezett, a más helységből és más vallású gyermekek száma nem: egy évben haladta meg a húszat; férfi énekkart alakított (ma is megszakítás nélkül működik); Mérsékleti Egylete volt, hol a szeszesitaltól tartózkodtak; volt Olvasóköre, faiskolája és a lelkésszel közösen 1842-ben óvodát-kísdedóvót hozott össze, a jegyzőkönyv szerint az egyik évben „92 gyermeket óvottattak", A mester mellé segítséget rendelt az esperes-, „alkalmas növendéket", kisebb egyházfit, a zsellért, temetéskor a keserves háztól jöjjön segítség, vagy „keressen arra alkalmas segítséget". Természetesen számtalan panasz kerül az esperesi vizsgálatok asztalára az ünnepi, vasárnapi, de főleg a hétköznapi elmaradt harangozásokért. 1802-ben az a panasz Dicsőben a mesterre, hogy rövideket harangoz és énekel. A válasz; miért nem mondták ezt eddig, mert nekem az éneklés nem szenvedés. Amiért a mesterek nem tettek hivatalba lépésük előtt egyházi esküt 1832-ig, azért az esperes felelősségre vonásától nem szabadultak meg; a dicsői mert libáit, a désfalvi mert disznóit tartotta a tanuló házban és azt széttúrták; a szentmiklósi mestert felfüggesztették mert káromkodott és lopott, az ádámosit megbírságolták mert pipált, táncolt és a feleségét is engedte táncolni a lakodalomban és kártyázott házánál. A harangszó jelzése és jelentése. A harang hangja messze hallatszik, elér az erdőn, mezőn dolgozókhoz. Ezt a jelzést a közösségben élő ember érti, mert belenőtt, olyan számára, mint az „élőbeszéd". A szokottakat várja, a szokatlanokon is el tud igazodni. A harang „beszéde", jelzése, nem egységes, vidékenként és falvakként változhat ritmusában, ütemében, melyik harang szólal meg először mikor „hírt ad" valamiről? Mikor, miért és hogyan szólal meg a harang? Rendes istentiszteletek és ünnepek alkalmával de. 10 órakor kezdenek harangozni. Időtartama 1 óra, 11-re összehúzzák vagy behúzzák. (Dombón 1/2 12-re, mert négy harangszó van.) A nagyharanggal kezdik, a kicsivel folytatják és végül egyszerre húzzák mindkét harangot. Egy-egy harangozás időtartama 10-13 perc. Ádámoson addig szói a harang, míg a lelkész a templom elejibe ér, máskor akkor indul otthonról, mikor a harang elhallgatott. A délutáni harangozási ideje valamivel rövidebb, de ugyanúgy megy mint a délelőtti. Ez a vecsernye. Hétköznap hétfőn és szerdán reggel, szombaton délután harangoznak a nagyharanggal. Régebb minden hétköznap este a takarodói harangszó vetett véget a napi munkának. A nagyharangot húzták. Ádámoson 1827-ben „az estvéli vagy takarodási harangozást szent buzgóságtói vezéreltetve" vissza akarják állítani, a mester egy véka csős törökbúzáért családonként vállalja. Sároson az esti harangozásért családonként 1 garast vagy egy kupa mustot szabtak meg. Szentbenedeken 1802-1806 közt a harangozások elmulasztása a legnagyobb panasz évenként. Haranglábon 1834-ben a panasz az, hogy a tanító a hétköznapi harangozásokkor a templom ajtót nem nyitja ki és így a hívek lelkészestül nem tudnak a templomba bemenni. Bethlenszentmiklóson 186l-ben határoznak úgy, hogy a „takarodói harangozás jövőre megszüntettessék". A házassági megáldás a templomban történik és a rendes vasárnapi harangozás volt szokásban. Egy órával a megállapodott szertartás előtt kezdenek harangozni és csak akkor kezdik meg az összehúzást, mikor a templomba menő menetet meglátja a harangozó. A harmadik harangszó megkondulta után az utat nem szabad elkötni, hogy a szertartás kezdetét ne tartóztassák fel. Ekkor is addig harangoznak, míg a násznép bemegy a templomba és a lelkész a templom elé ér. Ma a házassági megáldások napja szombat Régen, mintegy ötven éve, Ádámoson a református esküvő mindig hétfőn, az unitárius mindig kedden volt. Ha temetés és házassági megáldás egy napra esett, az esküvői szertartást soha nem tartották meg a temetés előtt, csak utána. Nagyhéten reggel és este a nagyharanggal harangoznak. Tűz, árvíz és más közveszélykor a szokottól eltérő ritmusban harangoznak, úgy mondták, hogy „félreverték a harangokat", riasztották a faiul. Csíkos István 80 éves afia emlékezete szerint a harangot mielőtt elvitték volna az első világháború alkalmával, még egyszer hosszan harangoztak vele, azután ledobták a toronyból és a megmaradt haranggal hosszan harangozva elbúcsúztatták a távozót. Püspök érkezésekor Szőkefalván, 1847-ben, a helység mindenik felekezetének a harangjával harangoztak. Gyermekkoromban a kepehordás kezdetét mindig harangszó jelezte, hírül adván azt, hogy az egyházközség vezetősége összegyűlt a kepe átvételére. Ha a faluba halottat vittek, vagy átvitték a falun, harangoztak, A helységbe hozott halottat a lelkész a falu végén várta és a koporsót a „keserves házig" vezette. Temetéskor most a harangozás rendje meg van szabva. Régen a templomból volt a temetés, de 1808-ban a Gubernium 3456. sz. rendelete értelmében szagos halottat a templomba nem volt szabad bevinni és a lelkész kötelességévé tette ugyanakkor annak a megállapítását, hogy melyik halott szagos és melyik nem, kit lehet bevinni és kit nem a templomba. A kör egységes álláspontra helyezkedett és 1818-tól a temetés a háztól van. Ha a halálesetet szürkületkor jelentik be, aznap nincsen szaggatási harangszó, csak másnap reggel. Ha férfi vagy fiúgyermek halt meg, a szaggatást a nagyharanggal kezdték, ha nő vagy leánygyermek halt meg, akkor a kisharang szólalt meg először. Naponta háromszor harangoznak. A temetés napján reggel és délben. Temetéskor az első harangszó a gyűlő, a másodikat, a „papét" csak akkor kezdik meghúzni, mikor a lelkész és kísérete a lelkészt lakás kapuján kilépett, Mi- kor feltűnik a halottat vivő menet, két haranggal harangoznak addig, míg kilátva a temetőre el nem hantolják a halottat. Ádámoson temetkezési Segélyező Társulatom volt és a kötelező segély-díjat, büntetés terhe mellett, a tagoknak be kellett fizetni addig, míg a hantoláskori harangszó be nem fejeződik. Ma is szokás az év „hajnalán", szilveszterkor harangozni a toronyban. Régen a legények és a fiatal házasok harangoztak és énekeltek a toronyban, ma éneklés nincsen. Első emlékét az újév köszöntésének az 1558. évi június 1. jegyzőkönyvben találjuk12, mikor a sárosi köri közgyűlésen felteszi az esperes a kérdést Milyenek a szertartások az egyházközségekben? A válasz: Mindenben megegyeznek az Ágendás könyvvel, „... és ezen Ágendától eltérő szokás Dombon nevezetesen, de Ádámoson is gyakoroltatott, mi szerént az oskola tanítóktól újév hajnalán a Toronyban az arra képes Énekesekkel vallásos harmónia Énekek énekeltettek és énekeltetnek". Vannak egyházközségek, hol „villanyharangozó" helyettesíti az ember-harangozót. A szokástól eltérő harangozások is voltak. Lássunk egy párat belőlük. A szokástól eltérő úrvacsoravételre szólt a harang Dombón 1848 november hónapban. A jegyzőkönyv megindokolja: „Ezen 1848.-ík Évbe kiütött forradalomban 9-ber Hónapbanis communióval való élés volt ezen egyházban, bizonytalan lévén, ha karácsonyt érhetni, vagy sem, s ezen innepély alkalmával gyűlt Alamisna tészen 4,20 forintot"13. Több mint az egész évi perselypénz. A dombóiak ijedtségének az oka Bem tábornok gálfalví csatája, mely a dom-bói rétig is lenyúlott, a nagy ágyúzás és a sok halott látása a dicsői réten. Dicsőszentmártonban szerdánként van a hetivásár. A vásár napján a tanítónak harangoznia kellett. Az 1812. évi jegyzőkönyv szerint14 Bartók Gergely (tanító) jelenti, az esperesi vizsgálószéknek, hogy „ő az ecclának adományozta a másvallású temetéskor adni szokott (harangozásí) díjat (2 német forint) és azt a 3 Márjást, amit az itt lévő sokadalomkor a harangoztatásért szoktak fizetni, de az eccla ládájába nem foly be". Désfalván, Sároson, Szőkefalván, a 19. századi jegyzőkönyvek alapján, egészen 1856-ig, volt újholdvasárnapí istentisztelet, mert az újholdvasárnapi alamizsnát külön könyvelték el, mint az ünnepieket. Nem tudom, hogy milyen alkalmakkor voltak a „hetedszaki prédikálások". Sároson a bérhátrálékok behajtásával kapcsolatban határoz az esperes 1854. december 2-án15: „... az itteni Canononok (Cánonok) értelmében annyival inkább felhajtandó (a hátrálék), hogy a heted szaki prédikálások még 18741 (! helyesen 1741) -ben December Havában a Püspökül Vizsgálat alkalmával, akkori Püspök Szent Ábrahámi L(ombard) Mihály által megszüntettek". Érdekesnek tartom azt a régebbre utaló szokást, hogy Sároson a templom előtt vasárnaponként és ünnepnaponként kétszer volt tánc az ifjúságnak, melynek kezdete vagy vége a harangszóhoz kellett kötődjön. 1819-ben hagyja meg az esperes ennek a szokásnak az eltörlését16, de semmi eredményt nem érvén el, a lelkész a világi hatósághoz fordult a kétszeri tánc megszüntetéséért. Bethlenszentmiklóson a vallásvizsga és a toronygömb feltevésekor is volt muzsika, ez utóbbinak költségét 1846-ban a számadások örökítették meg. Temetéskor az elválás fájdalmát sokféleképpen fejezték és fejezik ki az emberek, A harang megkongatása, húzása is egy ilyen kifejezési mód volt a Küküllő mentén. 1722-től 1830-ig gyakran előjövő tiltás az, hogy a temetésekkor naponta csak háromszor szabad harangozni, többször meghúzni a harangot „abuzust" jelent. 1812-ben Szentbenedeken, 1830-ban Szentmiklóson 8-10-szer is harangoztak naponta egy-egy halottnak. Úgy képzelem, hogy a halott miatti keserűségében az ember a harangozással hangot adott faluszerte a fájdalmának, a halott iránti szeretetének, valamint "munkállván egyben" a lelki üdvösségét is. Az esperes már 1722-ben Sároson meghagyja a naponkénti csak háromszori harangozást, de 1785-ben Dombon is napi háromszorra kellett korlátoznia a „halotti harangozást". Mikor vasárnaponként délután a lelkész nem volt otthon és a mester végezte a szertartást és „csak olvasás volt", a harangszóval adták tudtul a híveknek. Erre a szokásra utal az ádámosi jkv. 1812-ből, mikor panaszolnak a-tanítóra, „Vecsernyekor a mester csak az egyik haranggal harangozott s ezért azt gondolták a hívek, hogy csak olvasás lesz, prédikáció nélkül és nem jöttenek a templomba"17. Íme mennyi változata, mondanivalója volt a harangnak, milyen széles skálán kommunikált. Egy élő közösség szívverése, órája, tevékenységének kommentálója, hallható üzenetének eszköze volt a harang. NEM merem feltenni a kérdést, hogy melyiket tartotta fontosabbnak a hívő ember, a templomot-e vagy a harangot? A jegyzőkönyvek arról tudósítanak, hogy több templomunk állt évekig omlófélben, meghasadva, életveszélyeztetés miatt bezárva, de csak egy esetről tudunk, mikor a meghasadt harangot évekig úgy hagyták. A hagyomány szerint Haranglábon nem a harang ment a régi templomhoz vissza, hanem a templom ment a harang mellé. Tűz-víz-, nagyidő alkalmával először nem a lelkészre bízzák „az Úr dógát", hanem a harangra, A hívek életében a harang adott hangot az ünnepnek, násznak, táncnak és gyásznak, s a rendkívüli időknek, mint Dombón 1848-ban. Egyházközségem, Csíkszereda alig 15 éves. Híveim mint beköltözöttek, zöme a Homoród-mente 15 egyházközségéből. A „gyökerek megőrzéséért" magnószalagra vettem ezen egyházközségek harangjai hangjának javarészét, mind a három harangozást 3-3 perces időtartammal. Minden szolgálat előtt „gépi harangozás van villanyharangozóval". Soha sem mondom meg, hogy melyik falu harangja szól s ezért találgatják nagy érdeklődéssel a hívek a harangszó megkondultával, hogy a mi harangunk-e, vagy a tiétek (ugyanis olyan közel vannak a falvak, hogy áthallatszik a harangszó és a szomszéd falvak lakói a más faluk harangszavát is ismerik). És jönnek és vitatják, felismerik vagy sem, de igénylik a harangszót, anélkül nem istentisztelet az istentisztelet. így a szülőfalu harangja ad jelt a házassági megáldásról, siratja el a temetéskor, emlékeztet az otthonra. Jó érzés hallani a beköltözöttek ajkáról az őslakó katolikusoknak dicsekedni: Ez a mi szülőfalunk harangja, hallod-e komám? A megmaradás, a helytállás és összetartás szívhez, személyhez szóló üzenete a szülőfalu hangján a harangszó. Jegyzetek 1 Keresztény Szó (továbbiakban KSzó.), L évf. 47. szám 1990. dr. Hirschhler József. A harang. 2 KSzó 47. szám 1990. Kisgyörgy Zoltán: Ha szól a harang és Az Ige re formátus gyülekezeti lapban II. évf. 10. szám 1991: .A történelmi Orbai szék régi és mai harangjai. 3 Keresztény Magvető (továbbiakban KerMagv) 96. évf, 1990. 2, szám 84. lap Kisgyörgy Zoltán: A háromszéki és felsőfehéri unitárius egyházkor harangjai. 4 Patay Pál; Régi harangok. Corvina kk. Budapest. 1977. 6. lap. 5 Orbán Balázs: A Székelyföld leírása I-IV. kötetek. 6 1579, a Dávid Ferenc halála után a világi elem képviselte az unítarizmus radikális vonalát, különösen Udvarhelyszéken. Főtéma a szentháromság és az egy Isten kérdése. A radikális világi elem az egy Isten pártján volt, Székely Mózes sem lehetett kivétel. 7 Magyar művelődéstörténet. III. 556. lap. A harangláb fényképe az 549. lapon. 8 Olvasatomban. ., 9 Bona Consignata... kezdetű, 1700-ban Kissolymosi Koncz Boldizsár dicsőszentmártoni esperes által kezdett kéziratos munka, a dicsőszentmártoni unitárius egyházközség irattárában. 113-115 lap, 10 KecMagv. 96. évf. 1990. 1 sz, 29 lap. 11 Emlékezetül hagyott írások. Erdélyi magyar emlékírók. Válogatta, be vezetővel és jegyzetekkel szerkesztette Veress Dániel. Kolozsvár, 1983. 342. lap. 12 Jegyzőkönyv (továbbiakban jkv.), jelzése II/8, 1858. júni. 1. 362, lap, 13 Jkv. II/6. 1850. dec. 6. 147. lap. 14 Jkv. II/a/3. 198. lap. 15 Jkv. II/6. 307. lap. Az újholdvasárnapi és hetedszaki „rendkívüli" harangozásoknak és templomozásoknak ószövetségi csengése van. Valószínű, hogy a megelőző századokból, a szombatossághoz kötődő szokásos szertartásról lehet szó. 16 Jkv, ll/a/3, 502, lap, 17 Jkv. II/2. 220. lap. Megjelent a Keresztény Magvető 1997 / 1 száma 22-32. oldalain.