Történetek Brassairól

Egyszer Szentábrahámon /Udvarhely szék/ járt, hogy számba vegye ottani kis birtokát, melyet rokonai ajánlatára vásárolt volt pár ezer forinton. Szekéren tette meg a hosszú utat, mert akkor vasút még nem volt Koloszváron túl. Meglátogatta rokonát, Vass Miklósnét, akivel mindig jó viszonyban volt,.. Vassné a tudós asszonyok közé tartozott. Rengeteget olvasott, jól találták együtt magukat. Brassai a visszatérő útra Lőrinczy Györgyöt, egy ügyes székelv embert fogadta meg szekeresnek. Estvére a Nyárád melletti Lukafalvára érkeztek. A faluban Brassai behajtatott egy székely gazdához. A gazda szívesen adott szállást, a miután megtudta, ki tisztelte meg látogatásával, minden szívességgel igyekezett elhalmozni. Egyéb csak ment valahogy, de Brassai sehogy sem akart a szobában hálni, hanem az eresz alá szénát tétetett, hogy oda fekhessék. A gazda engedelmeskedett, de figyelmeztette Brassait, hogy az éjjel eső lesz. Brassai erre sem hajlott meg, de mégis szeget ütött a fejébe, hogy a gazda oly határozottan állítja az idő változását, holott az ég szép tiszta és csillagos. Honnan tudja, hogy az éjjel eső lesz? - kérdezte Brassai. A székely gazda nem habozott a válasszal, Onnan, hogy a tehén befeküdt az árnyék alá.

Éjjel az eső behajtotta Brassait a szobába. Ekkor szólt a gazdának: Ki gondolta volna, hogy a maga tehene többet tud mint én.

*****

Brassai sokat utazott

Mikor kedve volt útrakelni, s más terve nem volt, csaknem minden évben kiment Tordára hugához, Csegezi Mihálynéhoz, de mindig csak kocsival, aminek két oka volt:

Az egyik, hogy haragudott az angolokra és a magyar kormányra, amikor ugyanis a kolozsvár-tövisi vasutat készitették, Tordát kikerülték, holott rövidebb úton - igaz alagúttal -s kevesebb költséggel arra vihették volna.

A másik kifogása a vasút ellen az volt, hogy lovas kocsi­val hamarabb Tordára ér, a akkor indul, amikor neki tetszik. Volt egy megbízható kocsisa, akinek jó árat fizetett. Mikor útitárs akadt, szívesen vitte magával. Egyszer a tordai legátust érte az a szerencse, hogy Brassai meghívta útitársnak. A fiatal teológus annyira megijedt a kitüntetéstől, hogy nem merte el­fogadni, megjárta vele, mert másnap, amikor Brassai megérkezett az unitárius paphoz, Albert Jánoshoz, a pap kanapéján Brassai egyenesen melléje telepedett a legátusnak úgy, ahogy útra öltözve megérkezett. A megijedt diák kezdett tovább húzódni. "Ne húzódjék öcsém, jól elférünk ketten" - szólt Brassai. - De a hely igen szűk volt a diáknak 3, hogy magán segítsen, felugrik, hogy átnyújtsa a széken megpillantott szépirodalmi folyóiratot : "Nagyságos uram, nem parancsol olvasni". A könyvet Brassai átvette ugyan, de rászólt a diákra, hogy magyarul nem úgy mondják. A megszorult diák szerencséjére Brassai megpillantotta középen e szót: TARTALOM. Tegye vissza fiam. Ezek nem tudják, hogy a tartalom rossz fordítás. Magyarul foglalat a helyes szó.

*****

Tordán is rendes életmódját követte. Külön szoba volt neki berendezve, magas íróasztallal, mely mellett állva dolgozott. Amíg másik sógora, Albert János tordai unitárius lelkész élt, sokszor eldisputáltak a klasszikusok felett, mert a pap igen jára­tos volt bennök. Egy alkalommal éppen olyankor volt Tordán, amikor Albert papságának 40-ik évét ünnepelték. Sokan felköszöntötték a papot, de fel Brassait is. Minthogy illő volt válaszolni, föl állott és így szólt: Minthogy minden szónál szebben beszél a tett, teszek 200 Forint alapítványt e nap emlékére, Albert János nevére.

*****

1892-ben merész tervet szőtt. Drezdán keresztül akart Tordára utazni. Az út elmaradt. Kiment Tordára.

*****

Brassai tanít:

P.M. kisasszony tudott már németül, de ez nem volt elegendő további tanulmányaihoz, Ajánlották neki, hogy Brassai bácsitól kérjen ajánlatot német praeceptorra. Elment hozzá kérésével, de Brassai nem ajánlott senkit, hanem azt válaszolta: "Magam leszek a tanítója" 1885. novemberétől 1886. április végéig tartott a tanulás, "Hetenként kétszer mentem hozzá , - mondotta a leány 30 év multával -.  Elkezdtük a mondattal. Sohasem 6' felelt, hanem mindig nekem kellett kitalálnom minden kérdésre a feleletet-. Össze halmoztuk az egyszerű vagy puszta mondatokat s aztán föl végig azokat, amelyekkel a Hiebelungen Ried, a Goethe Faust-ja, a Gudrunlied írva van, Minden lelkierőmet és szorgalmamat összeszedtem. Tanultam néha reggel három órától kezdve, mert tudni akartam és nem szerettem volna hálátlannak látszani ily nagyszívűséggel szemben. Soha egy percig sem fáradott bele a magyarázásba. Mondhatom, szent félelem fogott el, amikor az az öregúr idézni kezdett szószerint az én nagy költőimből, egészen hosszú részeket egyetlen szó, vagy betühiba nélkül. Sok­szor volt alkalmam utána nézni, hogy nem hibázott-e, de soha egy szót el nem vétett.  És amikor a Niebelung és Buda—halála közötti kapcsolatot kezdte fejtegetni és amikor nyelvészeti, lélektani, pedagógiai kitérő magyarázatait mondotta el, karosszékében csöndesen hintázgatva, bizony én sokszor elfojtott lélegzettel hallgattam és elszomorodó szívvel fontolgattam, hogy én, akiről tanítóim és tanáraim annyi jót és szépet mondottak, olyan porszem tudással rendelkezem, amely egyenlő a semmivel. De nem akartam gy Serzői jog Unitárius Portál
Minden jog fenntartva.


Kategória: Szórakozás
Cimkék: Semmi
Könyvjelző: