Az
unitárizmus
Az unitárizmus
az egyén vallása; szemben a tömegvallással, mely intézményeivel megköti annak
további fejlődését. Ám az unitárizmusnak is, ha nem akar elveszni a filozófiák
váltakozó rendszereiben, szüksége van külső szervezetre; amint ezt a
körülöttünk tündöklő ősök is bizonyítják, akik annak idején életet és vért
áldoztak az unitárizmusért. Ez a tradíció minket is
kötelez. S a mai szabadabb korszak ugyancsak int, hogy amit ők számunkra
megőriztek, veszendőbe menni ne engedjük.
Az unitárizmus nem köti meg az embert hitében és
lelkiismeretében. Csak a merő szubjektivitás helyett objektív kialakulást és a
jézusi vezérelvekben összhangot követel.
Az unitárizmus az egyén vallása, midőn az univerzumot egy nagy
egésznek, az emberiséget egy óriási egyéniségnek, múltat, jelent, jövőt az
örökkévalóság jegyében állónak tekint; s felülemelkedve a kicsinyesség
felekezeti korlátokon, minden embert testvér gyanánt fogad kebelére.
Legmagasabb ideálja: az istenfiúság hatalmas revelációja - „Én és az Atya egyek vagyunk!” -
Vallása és világnézete, hite és meggyőződése minden felvilágosult embernek.
(
P.b. - Unitárius Értesítő, Budapest, 1922 november
15. - 2.oldal.)
