Egy az Isten
hittani áttekintő
Unitarizmus
Unitárius egyházunk a kereszténységben fundálódott s különösen Jézus tanításaiban, melyek az Újszövetségben olvashatók és tanulmányozhatók.
Az 1517-ben megindult reformáció legvégső hajtása és betetőzése: az Unitárius Egyház keletkezése 1568-ban, Dávid Ferenc és munkatársai küzdelmének eredményeképpen. Az Unitárius Egyház Erdélyben alakult meg, Kolozsvár központtal.
Az általános hitelvi álláspont a következő pontokba foglalható össze: az Isten egysége és oszthatatlansága, az ember Jézus, mint követendő példa, a szentlélek mint Istennek jóra vezérlő ereje. Erkölcsi vonatkozásban a bűnbánatra és a megtérésre váló intés, az akarat szabadságának és az erkölcsi szabadságnak hirdetése, a vallás bensőségének a külső megnyilatkozási formákkal, ceremóniákkal stb. szemben való kiemelése. Általában a hitigazságok tiszta, ésszerű, átlátszó voltának hangsúlyozása, kevés teológia, a vallás és a tudomány olykor egymást támogató voltának emlegetése, ... máskor a kettő szembeállítása a vallás előnyére.
Hitelvünk, hogy az ember, mint egyén, egyéniség, a fejlődés által személyiséggé kell, hogy nemesüljön. A világegyetemben hite, vallása és tudománya csak az embernek van. Az élet különböző tényezők révén jut kifejezésre. Minden élettényező energiával rendelkezik. Az állat és embervilágban jelentkeznek az egyedek, egyének, egyéniségek és személyiségek. Az ember lelkes test. Vezérlő elve a szellem (lélek) s érvényesítő szerve a test. Mint egyén születik meg s egyéniséggé izmosodhatok és személyiséggé nemesülhet.
Az unitárius gondolkodást jellemzi az ember jóra való képességének és nagyráhivatottságának állandó hangsúlyozása, a felvilágosodás nagy értékébe vetett hite. Hisz a fejlődés és a haladás szükségességében, fokozatos megvalósulásában, az emberi lélek tökéletesedésének, ezáltal Istenhez való közeledésének szinte korlátlan lehetőségében. Hivatkozik arra, hogy a tudománnyal ellentétbe nem jöhet, mert nem hiszen el semmi olyant, ami az ész törvényeivel ellenkezik. Lelkesedik a humanizmusért, de tartózkodó a modern társadalmi áramlatokkal szemben. A régi értelmű teológiai tudomány helyett a lelkiismeret belső tekintélyét hangsúlyozza. Az egyházat minden nézetei ápolásában és terjedésében szükséges szervezetnek tekinti.
Az unitarizmusnak az a fő jellemvonása, hogy nincs megkötve, hogy szabad teret enged az egyéni gondolkodásnak, nem állit korlátokat s így egy általános keret éppen elegendő arra, hogy megmutassa az utat, melyen haladnia kell. Nem ajánlatos merev formák közé elzárkózni, mert a haladás úgyis mindent kivethet sarkából, s mert az unitarizmus nem egyéb, mint a folytonos és az örökös felvilágosodás, igazságkeresés módszere.
Az unitárius keresztény vallásos világnézet elsősorban vallás, melynek hivatása az, hogy minden tekintetben megnyugtassa és betöltse a lelkek világát.
Az unitárius vallásnak történelmileg és ténylegesen az evangélium az alapja. Hitének igazságai Jézus tanításában gyökereznek. Lelki megnyugvását, vallásos kielégülését Jézus eszméiben találja meg.
A hittan nem feltétlen tesz valakit hivővé, de elősegíti ezt. Éppen ezért a hittannak, amely elsősorban elmélet, ennek ellenére is állandó kontaktusban kell lennie az élettel, az élő hittel. Mikor egy élő és dolgozó keresztény vallásos közösségének hittanáról van szó, akkor ennek nem lehet célja, hogy valamikor megállapított hitcikkeket közöljön s ezek mellett vagy ellen állást foglaljon. Az unitárius hittan feladata az, hogy az evangéliumi keresztény hit igazságait s az e körül kialakult keresztény vallás lényegének megértéséhez szükséges alapvető fogalmakat hozza egészen közel a mi mai felfogásunkhoz, az élő mindennap újra meg újra születő hithez.
Minthogy a mi élő hittudatunk át meg át van szőve a keresztény világ hittudatában általában élő bibliai vallásos és erkölcsi anyaggal, Jézusnak az evangéliumban közölt tanításaival, ezért az egyedül helyes eljárás az, ha a mi ma élő hitfelfogásunkat a keresztény gondolkodás ősi, alapvető bibliai igazságain keresztül, ezek segítségével próbáljuk megérteni és öntudatosítani.
Bizonyára senkit sem tesz hivő unitáriussá a biblia kijelentéséről s általában a kijelentésről való felfogás, s mégis abban, hogy valaki öntudatos unitárius legyen, benne foglaltatik az is, hogy mi az ö felfogása a kijelentésről. Az elmélet és a gyakorlat között nincs is, nem is szabad mélyreható és áthidalhatatlan szakadéknak lennie. A hittan tehát nem lehet elavult fogalmak gyűjteménye, hanem mindennapi hitünk tartalmának kézenfekvő explikációja. (Forrás: Varga Béla Hittani munkái)
Gyülekezet
Az unitárius egyházon azoknak a híveknek lelki közösségét értjük, akik Jézus tanításainak és példájának követésével Istenországa építésén munkálkodnak. Lásd: Effézus 1,19-22
Az unitárius egyház testet ölt azokban a gyülekezetekben és egyházközségekben, melyekben Jézus tanításait hirdetik és példája követésére törekednek.
Az unitárius egyház feje Jézus, akinek egyenlő munkatársai mindazok, kik a gyülekezetekben és egyházközségekben az ő tanításait hirdetik.
Jézus az unitárius egyházat tanításai által vezeti. Tanításai hirdetésére vannak rendelve a lelkészek, őket hallgatni, a Szentírást megismerni s annak tanításai szerint élni a híveknek is kötelessége.
A gyülekezetet tehát azoknak a híveknek a közössége alkotja, akik személyesen, saját felelősségük tudatában benne élnek a gyülekezetben. Vagyis részt vesznek az istentiszteleti alkalmakon (vasárnapi, ünnepi, alkalmi istentiszteletek), igénybe veszik az egyházi szertartásokat (keresztelés, konfirmáció, úrvacsora osztás és temetés), és nem utolsó sorban anyagilag is hozzájárulnak az egyházi alkalmazottak és épületek fenntartásán. Természetesen az anyagi javakért az egyház szellemi és lelki táplálékkal építi, gazdagítja a hívek lelki világát.
Közösségi lények vagyunk, ezért mindannyian igényeljük a közösséget. Az unitárius gyülekezet egy ilyen közösség, amelyben egymást támogatjuk, egyéni tehetségünket megmutathatjuk és vele gazdagíthatunk másokat is. A közösségben erősítjük egymást hitben és lélekben.
Templom, gyülekezeti terem
Otthont képvisel a mi templomunk minden szabadon gondolkodó vallásos lélek számára, ki lelkében, szívében vallja a mi egyszerű, liberális hitünket és csak ősi magyar típusáról tesz tanúbizonyságot egyházunk akkor midőn templomunk nyitva áll minden felekezet, minden nemzet fiai számára. (Perczelné Kozma Flóra)
Noha vallásunk egyik fő tanítása, hogy Isten nem kézzel csinált templomban lakik (ApCsel 17: 24), hanem lélekben és igazságban imádandó (János 4: 24). Mégis az istentisztelet és a szertartások sajátos helyének a templomot tekintjük. Templomaink fehér falaikkal, széles ablakaikkal általában kifejezik vallásunk lényeges jellemvonását: a világosságot. Építészeti stílusukat illetően igen tarka kép áll előttünk. Az ősszékely fatornyos stílustól a gótikán át, a legmodernebb szabad stílusig mindenfajta templomunk van. Hajó, kar és tornác között különbséget nem teszünk.
Templomaink főbb részei:
- a torony a harangokkal, hogy hívja az embereket a templomba...
- a szószék (legtöbb helyen a koronának nevezett dísszel), ahonnan a lelkész hirdeti az igét...
- úrasztala, melyek legtöbb esetben virág van, és az ünnepek alkalmával a kenyér és a bor...
- férfi és női ülőpadok, van ahol külön padok vannak a prezsbitereknek, vendégeknek...
- valamint a karzat az orgonával, ahol a gyerekek, fiatalok ülnek, és az énekvezér az orgona mellől vezeti az éneklést...
A berendezés alapelvéül az a protestáns gondolat szolgál, mely szerint az istentisztelet középpontjában a tanító szónoklat áll. Ezért templomaink központját a szószék és az úrasztala képezik.
Műemlék templomok: http://www.unitarius.hu/400ev/templomok.htm
Unitárius templomaink: http://unitarius.uw.hu/templomok.index.html
A szeretetvendégségek, egyletek működésének helye, és a gyűlések megtartása a gyülekezeti teremben történik. Ez a gyülekezeti terem lehet a lelkészi lakással egybeépített, vagy éppen erre a célra egy külön építmény.
Istentisztelet és szertartások
Istentiszteletünk és szertársaink célját Jézus példájára két szélsőség között jelöljük ki: az egyik a szertartási formalizmus, mely a ceremóniáknak nagy szerepet biztosít, sőt az egész vallásos életet a szertartások (szentségek) gyakorlásában jelöli meg; a másik a túlzott racionalizmus, mely a legjelentékenyebb szertartásoknak sem tulajdonít fontosságot. A két szélsőség között állva azt valljuk, hogy a szertartás szükséges, de nem egyedüli és kizárólagos eszköze az üdvösségnek. A szertartások nem arra valók, hogy gépiesen közvetítsék az isteni kegyelmet és az ezzel összekötött üdvösséget, amint liturgiái szaknyelven mondjuk: nem opus operatum jellegűek. A szertartások nem csatornák, amelyeken át gépiesen közvetítődik Isten kegyelmi ereje, hanem amint káténk mondja: kötelességeinkre figyelmeztető eszközök, hogy általuk Jézus példája követésére és a jó cselekedetek gyakorlására buzduljunk. Mi unitáriusok az ún. értékkereszténység álláspontján vagyunk.
Az ember szellemi és jellemi megváltoztatását tartjuk szem előtt. Jézus is ezt akarta. Ezért élt, tanított, lángolt és ezért halt meg a keresztfán, hogy ható példát állítson előnkbe, miképpen kell állati természetünket leküzdeni és emberi természetünk nagyszerű eszményeit megvalósítani, más szóval nemesíteni, emberré válni. A szertartások nem készen hozzák ezt a nemesedést, hanem csak segítenek ennek elérésében. A szertartás ennélfogva nem lehet cél, csupán eszköz, út a cél felé. Az eszközt pedig soha nem szabad a céllal felcserélni. Elsődleges és döntő feladat az embereknek a tanítvánnyá nevelése és csak e feladat teljesítése után, mint ennek külső kifejezése következhetik a szertartás. Első tehát a nevelés, s az után jöhet a szertartás, mely ábrázol egy szellem-erkölcsi folyamatot, de nem helyettesíti. Innen következik, hogy a szertartás önmagában senkit sem üdvözít; az az embernek magának tudata, valláserkölcsi átalakítására irányuló erőfeszítése, tevékenysége nélkül semmit sem ér. A szertartás tehát nevelő eszköz út Jézuson keresztül a tökéletesség felé, Isten felé, az ő országa felé. Célja kifejezni, ápolni, fokozni, teremteni, építeni az emberben a tanítványt, a jézusi embert. Hatni az értelemre, a szívre és az akaratra egyaránt; munkálni a keresztény személyiség kialakulását az emberben. Emlékeztetni Jézusra, figyelmeztetni az evangéliumban lefektetett kötelességeinkre, buzdítani Tanítómesterünk követésére. Az istentiszteletnek és a szertartásoknak ezek szerint nem tulajdonítunk csodatevő erőt, sem azt nem valljuk, hogy azok által Isten akaratát megváltoztathatjuk. Ellenkezőleg, amint Ferencz József tanította: "A szertartás az Isten akaratja iránti keresztény önmegtagadás jellegével bír."
Szertartásaink alapelvei
a) Minden szertartási cselekménynek két oldala van : egy isteni és egy emberi. Az unitárius hitfelfogás itt is mint mindenben azt jelenti, hogy nem áldozom fel egyik oldalt sem a másiknak A szertartás emberi cselekmény isteni célkitűzéssel.
b) A liturgiai cselekményeinket nem tekintjük véglegesen lezárt formáknak. Noha a jelenben fennálló gyakorlathoz egységesen ragaszkodunk, mégis különös gondot fordítunk arra, hogy a folytonos fejlődés lehetősége biztosítva legyen.
c) Fontos alapelvünk az egyéni és közösségi szempontok figyelembe vétele. Az unitárizmus itt is lényege szerint jár el, midőn e két keret egybeolvasztásán fáradozik, a két szempont összhangos érvényesítését követeli.
d) Az unitárius szertartásnak összhangban kell állania a kultúra követelményeivel. Soha nem gyakoroltunk és nem is fogunk gyakorolni olyan szertartási cselekményeket, amelyek az adott kor kultúrájával és valláserkölcsi meggyőződésével ellenkeznek.
e) Szertartásainkban, anélkül, hogy egységük megbomlanék, érvényesülnek a történelmi, hagyományos és népi tartalmak, regionális néprajzi jellegek.
f) Haladó tartalmuknál és mélységesen humanista jellegűknél fogva szertartásaink nem ütköznek össze az állami törvényekkel.
g) Szertartásainkban az ellentéteket egy magasabb egységbe hozó törekvés is kifejezésre jut abban, midőn vigyázunk arra, hogy a szertartási cselekményekben az egyetemes papság elve, valamint a papi kizárólagosság elve között a helyes középút létrejöjjön. Ezen alapelvek után vizsgáljuk meg röviden az istentisztelet és a szer- tartások főbb dologi feltételeit és alkotó elemeit.
Az unitárius istentisztelet és a szertartások célja:
- kötelességeinkre figyelmeztető eszközök, hogy általuk Jézus példája követésére és a jó cselekedetek gyakorlására buzduljunk.
- A szertartások nevelő eszközök, út Jézuson keresztül a tökéletesség felé, Isten felé, az Ő országa felé.
- Célja kifejezni, ápolni, fokozni, teremteni, építeni az emberben a tanítványt, a jézusi embert. Hatni az értelemre, a szívre és az akaratra egyaránt.
- Emlékeztetnek Jézusra, figyelmeztetnek az evangéliumokban lefektetett kötelességeinkre, buzdítanak tanítómesterünk követésére.
- Az istentiszteleteknek és a szertartásoknak nem tulajdonítunk csodatevő erőt, azt sem valljuk, hogy azok által Isten akaratát megváltoztathatjuk. Ellenkezőleg "a szertartás az Isten akarata iránti keresztény önmegtagadás jellegével bír."
Istentiszteleti és szertartási tárgyak
Istentiszteleti és szertartási tárgyaink a következők: Biblia, imakönyv, énekeskönyv, orgona, úrvacsorai edények, keresztelő pohár, harang, palást és gyászlobogó.
Szertartásainkban három szimbólumunk van: a kenyér és a bor az úrvacsoránál és a tiszta víz a keresztelésnél. Előbbiek Jézus megtöretett testét és kiontott vérét, utóbbi a lélek tisztaságát és ártatlanságát jelképezik.
Az istentisztelet és szertartások végzésekor kétféle testtartás szerepel: állás (ima és alapige felolvasás közben), és ülés (prédikáció hallgatás közben).
Egyházi éneklés
Az éneklés az istentiszteletnek az a mozzanata, mely által a hívek cselekvőleg bekapcsolódnak az istentiszteletbe. Az éneklés elősegítését szolgálják énekeskönyveink, amelyek néhol a templom padjaira is kitéve várják az énekelni szerető híveket. Énekeskönyvünk története hitelveink kialakulásának történetével párhuzamos.
Uzoni Fosztó szerint az első énekeskönyv az 1566 körül szerkesztett német nyelvű zsoltároskönyv, amelyet a szász unitáriusok 1716-ig használtak. A második énekeskönyvünk a Dávid Ferenc és munkatársai által szerzett "Isteni dicséretek" című, mely több kiadást ért meg s minden alkalommal bővült, módosult. Az utolsó kiadása "Isteni dicséretek, imádságos és vigasztaló énekek" címen 17-77-ben jelent meg. Az 1582 táján Bogáti Fazekas Miklós által készített zsoltárfordítás, melyet az unitáriusok hosszú időn át használtak, csak kéziratban maradt fenn. Hasonlóképpen kéziratos formában használták és maradt fenn a Tordai János által készített zsoltárfordítás is. 1837-ben jelent meg "Istent dicsőítő magasztalások és esedezések" címen egyházunk új énekes könyve. Az énekeskönyvet A. Székely Sándor szerkesztette a régi énekeskönyv alapján. Az énekeskönyv hat kiadást ért el s 1924-ig volt használatban.
1924-ben jelent meg az egyháznak harmadik új énekeskönyve, melyet Pálfi Márton tanár állított össze. Ez a jelenleg használatban levő énekeskönyvünk első kiadása, napjainkig nyolc kiadást ért meg; az utolsó 1957-ből való. (önálló énekgyűjteményt képezett a halotti énekeskönyv, melynek az első ismert kiadása 1660-ban, a hetedik és utolsó 1856-ban jelent meg. A halotti énekeskönyvet 1924-ben beolvasztották az új egyházi énekeskönyvbe. A jelenleg használatban levő egyházi énekeskönyvünk 320 éneket tartalmaz. Az énekek a következő szempontok szerint csoportosulnak: kezdő, köz, vasárnapi, hétköznapi, töredelmes, ünnepi, úrvacsorai, zsoltárok, alkalmi, vigasztaló, záró és temetési énekek, valamint az új énekek. Egyházi énekeink kívánnivalót hagynak maguk után s egy újabb kiadásban gondoskodnunk kell arról, hogy énekeink szövege minden tekintetben összhangban álljon hitelveinkkel és az imádkozó lélek igényeivel.
Válogatás egyházi énekeskönyvünkből http://www.unitarius.hu/songs/songs.htm
256. sz. énekünk
1.
Ember tervez, oda lesz. Kezd el újra, kezd.
Embernek a sorsa ez. Kezd el újra, kezd.
Rosszul fogtad, elveszett. Mással is már megesett.
Él az Úr fejed felett. kezd el újra, kezd!
2.
Azt ne mond: Miért kezdeném? Kezd el újra, kezd.
Nincs már abban, nincs remény. Kezd el újra, kezd.
Ember, ember, ébredezz, Kishitűn ne csüggedezz,
Fent az Úr, nem érted ezt? Kezd el újra, kezd!
Ima, imádkozás válogatások
Az ima Istennel való személyes kapcsolatunk élményeinek emberi szavakban való kifejezése. Az unitárius embernek olyan imára van szüksége, mely az ő sajátos hitélményét fejezi ki. Minthogy ez az élmény egyéni, az imádságnak is többé-kevésbe egyéninek, azaz szabadnak kell lennie. Mi unitáriusok a szabad, kötetlen imádkozásnak vagyunk a hívei. A klasszikus ima formákhoz sem ragaszkodunk mereven. Imáink szerkezeti menete hitélmény lélektani kifejezésének az útját igyekszik követni. Úgy imádkozunk, ahogyan a lélek adja nekünk imádkozni. Imáinkban a gyülekezet lelki állapotát, szükségérzetét, lelkiismereti, Isten utáni vágyakozását igyekszünk kifejezni. Vallomásainkban nem annyira a bűnt, az elesettséget, mint inkább a megjavulás, felemelkedés lehetőségét hangoztatjuk. Imáink hangulata pozitív, építő és optimista hangulat. Nem szeretjük imáinkban Istent túlságosan eltávolítani magunktól, ellenkezőleg Isten és ember hasonlényegűségét, az Istenhez hasonlókká való válásunk lehetőségét szeretjük hangsúlyozni. Istenhez nem úgy fordulunk, mint abszolút szuverén úrhoz a rab, hanem mint szerető jó atyához a bízó lelki gyermek. Tartózkodunk attól, hogy a természeti és társadalmi törvényekkel ellenkező dolgokat kérjünk Istentől. Kéréseink tárgya nem a vágy, vagy szükségérzet konkrét tárgya, hanem olyan személyes képességek, melyekkel óhajunk tárgyát elérhetjük, megvalósíthatjuk. Így pl. nem kenyeret kérünk, hanem erőt és képességet ahhoz, hogy a kenyérért dolgozhassunk. Imádkozunk egymásért, családunkért, egyházunkért, hazánkért és a világ békéjéért. Egyéni imádkozásunkban segítséget nyújtanak az imakönyvek is.
Prédikáció - egyházi beszéd: 1. VUK és UNITPAP gyűjtemény, 2. Keresztény gyűjtemény
Istentiszteletünk legfőbb cselekménye az egyházi beszéd vagy prédikáció. Az unitárius prédikáció nem puszta igehirdetés, vagyis nem az "öntevékeny", az ember cselekvő magatartása nélkül is ható ige gépies közvetítése; nem propaganda vagy reklámtevékenység az egyház és szertartásai mellett; nem közismereteket terjesztő előadás; nem szórakoztató vagy esztétikai élményt nyújtó rnegnyilatkozás; nem a moralizálás eszköze; nem teológiai álláspontok szócsöve; nem vallási polémiák módszere; nem is írásmagyarázat csupán. Az unitárius egyházi beszéd nevelő, keresztény jellemet formáló, jézusi személyiséget építő tevékenység. Eszköze a nyelv, módszere a közlés, célja az értelem felvilágosítása, a hit és lelkiismeret felébresztése, a cselekvő akarat megindítása a legfőbb jó irányába: Istenországa irányába. Egyházi beszédeink bibliai textusból indulnak ki, de felölelik az egyetemes isteni kinyilatkoztatás egyéb területeit is.
Prédikáció-irodalmunk rendkívül gazdag. Dávid Ferenctől napjainkig, négy évszázadon át hazánk különböző könyvtáraiban az unitárius prédikációk ezrei gyűltek össze. Ezek a prédikációk hű tükrei a különböző korok hitelvi és szertartási életének. Prédikáció irodalmunkban több korszakot különböztetünk meg, melyek az unitárius szellem kifejlődésének is a korszakai. Így pl. Dávid Ferenc kora; Enyedi György, Árkosi Benedek és Kereszturi Sámuel hiterősítő, hitvitázó korszaka; Szentábrahámi Mihály, Fehérvári Sámuel, Geiza József és Kozma Mihály ún. skolasztikus teologizáló korszaka. Majd következik egyháztörténelmünk legnagyobb és legdicsőbb karszaka: a felvilágosodás, melynek képviselői az új unitárius szellem megformálói voltak: mint Körmöczi János, Kozma Gergely, Márkos György, Szász Mózes, Molnos Dávid, Kiss Mihály, Szilveszter György, Fűzi János és mások. A felvilágosodás a 18. század közepén túlzott racionalizmusba merevedett bele, melyből Kriza János ún. "szívteológiája" emelte ki. Ennek a korszaknak a képviselői Kriza Jánoson kívül még Gyöngyösi István, Albert János, Rédiger Géza, Péterfi Sándor, Marosi Gergely stb. Krizáék körét a század problémáival való foglalkozás és a szabadelvüseg jellemez. Ide tartoznak: Ferencz József, Koronka Antal, Simén Domokos, Csegezi László, Raffai Domokos és mások. A két prédikációi iskola szintézise Péterfi Dénes köre volt, melynek jellemző vonása a formai tökéletességre való törekvés. Nevezetes képviselői voltak: Péterfi Dénes, Derzsi Károly, Gál Miklós, Ürmösi Kálmán, Mózes András, Németh István és mások. A 20. század több irányban indul el. Központi problémája a közéleti kereszténység és az értékkereszténység. Nagy szolgálatot tettek a prédikáció-irodalomnak a Keresztény Magvető és Unitárius Szószék c. folyóirataink.
Istentisztelet
Az istentisztelet, amelyre vonatkozólag a szertartások célkitűzésével és alapelveivel kapcsolatosan vázolt megállapítások mindenben vonatkoznak, négy évszázad alatt szerkezetében alig változott.
Alapelemei: ének, ima, bibliaolvasás, és prédikáció.
Mozzanatainak sorrendje megfelel a logika és a valláslélektan törvényeinek:
1. kezdőének (állva),
2. ülő vagy ún. derekas ének,
3. ima,
4. úri ima - Miatyánk,
5. közének,
6. textusolvasás,
7. prédikáció, egyházi beszéd,
8. csendes ima,
9. záró ima, és a hirdetések
10. áldás,
11. záróének.
-palást-
Lelkész, lelkészi hivatal: (lásd továbbá az alaptörvényt)
A lelkész az egyházközség lelki és szellemi vezetője.
A lelkész hivatalos teendői:
a) Istentiszteletek tartása minden vasár- és ünnepnapokon, ezen kívül hétköznapokon szükség szerint, hitoktatás, a konfirmálás, az úrvacsora kiszolgáltatása, a keresztelés, a házasság megáldása, a temetés és egyéb lelkészi szertartások elvégzése.
b) A lelkipásztori gondozás körébe az egyháztagok különösen a betegek látogatása, és az áttértek fokozott lelki gondozása.
c) Az egyházközség vezetése tekintetében az egyházi törvény által megállapított teendők végzése, az egyházi fegyelem megtartása és megtartatása, az egyházközség szellemi és erkölcsi ügyeire való felügyelet, valamint anyakönyvek és nyilvántartások vezetése.
A lelkész a vasárnapi istentisztelet és egyéb szolgálatok végzése mellett, a hívekkel való kapcsolattartás végett, a látogatásokon kívül a lelkészi hivatalban is fogadja a beszélgetést igénylő híveket. Ennek helye a lelkészi hivatal, amelyik legtöbb helyen a lelkészi lakásban vagy a gyülekezeti teremben van, egy erre a célra kialakított szobában, ahol a lelkész az egyházközség iratait is őrzi és azokat rendben tartja. A lelkészi hivatalnak a fogadás érdekében nyitvatartási órái vannak, a helyi szokás szerint. Itt fogadja a beszélgetést igénylő híveket, elbeszélget a házasulandókkal és a temetést bejelentőkkel.
papi sapka 
Keblitanács vagy prezsbitérium: (lásd az alaptörvényt)
A keblitanács (prezsbitérium) az egyházközség elsőfokú irányítója, felügyelő és végrehajtó hatósága.
A keblitanács elnöke egyházi részről a lelkész, világi részről a gondnok.
A keblitanács teendői:
a. Ellenőrzi a korábbi határozatainak végrehajtását és végrehajtja a közgyűlés és a felsőbb egyházi hatóságok határozatait.
b. Őrködik az egyházközség vallási és erkölcsi élete felett.
c. Őrködik afelett, hogy az istentisztelet, a keresztelés, a konfirmáció, az úrvacsoraosztás, a házasság megáldása, a temetés és az egyházi ünnepek alkalmával az egyházközség tagjai az egyházi törvények szerint vegyenek részt, illetve részesüljenek a lelki javakban.
d. Őrködik afelett, hogy a templom csak egyházi célokat szolgáljon.
e. Gondoskodik a bibliaórák, a gyülekezeti összejövetelek rendjéről, valamint egyházi énekeskönyvek, ismeretterjesztő valláserkölcsi tartalmú könyvek, füzetek terjesztése útján a hitélet élénkítéséről.
f. Gondoskodik a hozzá forduló rászorult szegényekről, árvákról, betegekről a keresztényi könyörület szellemében.
g. Kiadja a lelkész és az énekvezér díjlevelét. (egyházközségi javadalmazásának megállapítását)
h. Felügyel az egyházközség vagyonára, annak épségben tartására, jövedelmezőségére, gyarapítására, az egyházi épületek karbantartására, a szükséges biztosítások megkötésére. Nyilvántartja az egyházközség mindenkori vagyoni helyzetét és a közgyűlésen az indokolt előterjesztéseket megteszi.
i. Évenként véleményezéssel a közgyűlés elé terjeszti a megelőző év gondnoki illetve pénztárosi zárszámadást, valamint a következő évre előkészített költségvetést.
j. Ingatlan tulajdonjogának megszerzése, elidegenítése, valamint új épület építése, vagy réginek nagyobb mérvű átalakítása alkalmával az egyházi főhatóság és az illetékes polgári hatóság engedélyét beszerzi.
k. Az alapítólevelek, illetve adománylevelek eredeti példányait megőrzés végett felterjeszti az Egyházi Képviselő Tanácshoz, az egyházközségnél hiteles másolat marad.
l. Gondoskodik a vizsgálószék tagjainak elszállásolásáról és ellátásáról.
m. A lelkész javaslatára világi hitoktató alkalmazásáról dönt.
n. Szerződéssel felfogadja a harangozót vagy templomgondozót, s felügyel, hogy híven és lelkiismeretesen végezzék munkájukat.
o. Évente összeállítja a közgyűlés tagjainak névsorát.
p. Megállapítja az egyházközségi hozzájárulás javasolt mértékét.
A keblitanácsosok vagyonilag felelősek mindazokért a károkért, melyek a keblitanács tevékenysége nyomán származnak. A kártérítés kötelezettsége azonban nem terheli azokat, akik a határozatot a keblitanácsi ülésben ellenezték, és ezt jegyzőkönyvbe vétették.
Az egyházközséget az egyházi és a polgári hatóságok előtt a keblitanács elnökei együtt, vagy külön-külön képviselik; az egyházközséget szükség esetén a keblitanács által ezzel megbízott keblitanácsos is képviselheti.
A keblitanács üléseiről jegyzőkönyvet vezetnek.
Szertartások:
- Keresztelés
A keresztelés káténk megállapítása szerint az a vallásos szertartás, amellyel az embert a keresztény egyház tagjai közé felvesszük. A keresztelés tehát egyszerűen és világosan: felvételi, beiktatási szertartás. Célja: megköszönni Istennek a gyermekáldást, kifejezni ünnepélyes formában a szülők örömét és boldogságát; figyelmeztetni a szülőket, keresztszülőket és a gyülekezetet azokra a kötelességekre, melyek teljesítése által a gyermek ténylegesen kereszténnyé, azaz Jézus tanítványává válik; felébreszteni a felelősség tudatát bennük és elkötelezni őket arra, hogy a megkeresztelendő gyermek kereszténnyé nevelése érdekében, valóban mindent meg fognak tenni. A gyermeket kereszténnyé nem a szertartás ténye teszi, hanem az a nevelő tevékenység, mely a keresztelés alkalmával kezdetét veszi, s amelynek vállalására a gyermek hozzátartozóit ünnepélyesen elkötelezzük. A keresztelésnek lehetőleg a templomban kell történnie a következő gyakorlatban levő szertartási sorrend szerint: ének, fohász, textus, ágenda, ima, úri ima, a keresztelés cselekménye és áldás.
Az a vallásos szertartás, mely által a keresztény egyház tagjává válik a megkeresztelt gyermek. Életéért Istennek adunk hálát, és a szülőket, a keresztszülőket a gyermek unitárius szellemben való nevelésére ösztönözzük. A megkeresztelt gyermek növekedésére, gyarapodására Isten áldását kérjük. Felfogásunk, hogy nem maga a keresztelés ténye tesz valakit kereszténnyé, hanem az a folyamat, amely a kereszteléssel elkezdődik. A keresztelés kisgyermek korban történik. A keresztelés alkalmával használt víz a tisztaság, az élet jelképe.
Kereszteléssel kapcsolatos szempontok
1. Keresztelés helye a templom. Csak indokolt esetben végezhető máshol is, mint pl. lelkészi irodában, családi otthonban, kórházban.
2. A keresztelés időpontja: a templomban, közvetlenül az istentisztelet után, a záró ének előtt; templomon kívül a nap bármely szakában. Ha a keresztelés ünnepen történik, úgy a szertartást az úrvacsora kiosztása után végezzük el.
3. Egyházi gyakorlatunk szerint kisgyermeket keresztelünk meg, de rendkívüli esetben felnőttet is.
4. A szertartás befejezése után a lelkész ne csókolja meg a keresztelt kisgyermeket; kezet fog a szülőkkel és keresztszülőkkel és a gyülekezet nevében jókívánságait fejezi ki.
5. Kívánatos, hogy a keresztszülőkkel együtt a szülök is álljanak ki a szertartás végzésekor az úrasztalához.
6. A keresztelő poharat a harangozó vagy egyházfi viszi be a templomba vízzel töltve és hozza ki a szertartás után. A megmaradt vizet a lelkész önti ki a pohárból, lehetőleg virágra.
7. A lelkész a követező vasárnap kihirdeti a szertartást.
- Konfirmáció Unitárius Káté
A 14. életévét betöltött fiatal bizonyságtevését jelenti unitárius hit- és életfelfogásáról, mely a gyülekezet nyilvánossága előtt ünnepélyes külsőségek között történik. Három lényeges mozzanata van: bizonyságtétel, ünnepélyes fogadalomtétel, és az első úrvacsora vétele.
Amint neve is mutatja ez a szertartás a hitben való megerősödés szertartása, a gyermek ünnepélyes átlépése az ifjúkorba, s ezzel kapcsolatban keresztény elveinek öntudatossá válása.
Szertartási sorrendje: istentisztelet, ima, ének, kikérdezés, fogadalomtétel, úrvacsora, egyháztaggá fogadás, megáldás és záróének. Általánosan elfogadott a pünkösd előtti vasárnapon történő konfirmáció, hogy a rákövetkező első nagy ünnepen a gyülekezet közösségében is tudjanak úrvacsorát venni.
A konfirmáció menete:
1. A konfirmáció növendékek istentisztelet előtt a helyi szokás szerint gyülekeznek.
2. Bevonulás a templomba a lelkész és gondnok vezetésével. A növendékek öltözete lehetőleg helyi népviselet legyen, ha nem, akkor az alkalomhoz méltó és egyöntetű.
3. A növendékek leülnek az úrasztala körül elhelyezett székekre vagy az első padokba. Ha a körülmények megengedik, a szülök és keresztszülők üljenek a növendékek háta mögötti padokba.
4. Istentisztelet. (lásd a vasárnapi istentiszteleti rendet).
5. Hirdetés. A lelkész bejelenti a konfirmációi szertartást és ennek keretében az úrvacsorát.
6. Orgonajáték, miközben a lelkész lejön a szószékről és az úrasztalához megy.
7. A növendékek névszerinti bemutatása.
8. 221.-es konfirmációi ének. A növendékek állva éneklik.
9. Ima. A növendékek közösen mondják a következő imát: "Jó Istenünk, szerető édes Atyánk! Szívünk tiszta örömével jöttünk ma szent hajlékodba. Nem most vagyunk itt először, de ezzel az érzéssel még nem imádkoztunk, mint most, amikor először leszünk vendégei a Jézus életére és halálára emlékeztető úrvacsorának. Köszönjük, hogy megtartottad életünket és erőt adtál jó szüleinknek, hogy felnevelhettek. Köszönjük, ho
