Az egyházi jótevők között a legnagyobb, Berde Mózes.
Háromszék vármegyében, Laborfalván született, székely
nemes családból 1815-ben. Székelykeresztúron és Kolozsvárt tanult. Jogi pályára
lépett és ügyvéd lett Kolozsvárt. De ezt a hivatást nem sokáig folytatta.
Az 1848. évi szabadságharc magával ragadta s abban előbb mint Háromszék s
azután mint Szeben széknek kormánybíztosa vett részt. Az önkényuralom
idején 1850-benm elfogták s 4 évi börtönbüntetést szenvedett. Onnan
kiszabadulva, előbb gazdálkodott, az alkotmány helyreállítása után
országgyűlési képviselő s majd a belügyminisztériumban osztálytanácsos
lett. 1871-ben nyugalomba vonult. S azután gazdaságának és egyházának
szentelte munkásságát 1893-ban bekövetkezett haláláig.
„Egész életemben – így szól végrendeletében –
egy szent célért küzdöttem. Meg akartam mutatni, hogy szegény legény is
hasznára lehet a társadalomnak, az emberségnek, nemzetének erős
akarattal.” Más helyen meg így
szól: „Kora fiatalságomtól szívem egy érzést, agyam egy gondolatot táplált:
felsegíteni szegény vallásközösségemet, könnyíteni az utat tanuló
fiatalságának a tudomány megszerzésére és segélyezni elaggott szolgáit
és tanárait.”
Isten a nemes szándék valósításában megsegítette.
Legendás szorgalma és takarékossága meghozta gyümölcsét. Végrendeletében
csaknem egymillió forintot hagyhatott egyházának egyházi és iskolai célokra.
Olyan vagyon ez, aminőt Bethlen Gábor óta senki sem áldozott az erdélyi ifjúság
nevelésére. Ezért kapta Berde az „unitárius jóltevők fejedelme” címet.
Ezért ékesíti mellszobra a kolozsvári és székelykeresztúri gimnáziumok
előcsarnokát, amelyeknek építése az ő szép hagyománya folytán vált
lehetségessé.
Forrás: Ferencz József: Unitárius kis tükör
(átdolgozta Vári Albert) Kolozsvár, 1930. 108. oldal