Háromszék vármegyében, Laborfalván született, székely nemes családból 1815-ben. Székelykeresztúron és Kolozsvárt tanult. Jogi pályára lépett és ügyvéd lett Kolozsvárt. De ezt a hivatást nem sokáig folytatta. Az 1848. évi szabadságharc magával ragadta s abban előbb mint Háromszék s azután mint Szeben széknek kormánybíztosa vett részt. Az önkényuralom idején 1850-benm elfogták s 4 évi börtönbüntetést szenvedett. Onnan kiszabadulva, előbb gazdálkodott, az alkotmány helyreállítása után országgyűlési képviselő s majd a belügyminisztériumban osztálytanácsos lett. 1871-ben nyugalomba vonult. S azután gazdaságának és egyházának szentelte munkásságát 1893-ban bekövetkezett haláláig.

„Egész életemben – így szól végrendeletében – egy szent célért küzdöttem. Meg akartam mutatni, hogy szegény legény is hasznára lehet a társadalomnak, az emberségnek, nemzetének erős akarattal.” Más helyen meg így szól: „Kora fiatalságomtól szívem egy érzést, agyam egy gondolatot táplált: felsegíteni szegény vallásközösségemet, könnyíteni az utat tanuló fiatalságának a tudomány megszerzésére és segélyezni elaggott szolgáit és tanárait.”

Isten a nemes szándék valósításában megsegítette. Legendás szorgalma és takarékossága meghozta gyümölcsét. Végrendeletében csaknem egymillió forintot hagyhatott egyházának egyházi és iskolai célokra. Olyan vagyon ez, aminőt Bethlen Gábor óta senki sem áldozott az erdélyi ifjúság nevelésére. Ezért kapta Berde az „unitárius jóltevők fejedelme” címet. Ezért ékesíti mellszobra a kolozsvári és székelykeresztúri gimnáziumok előcsarnokát, amelyeknek építése az ő szép hagyománya folytán vált lehetségessé.

Forrás: Ferencz József: Unitárius kis tükör (átdolgozta Vári Albert) Kolozsvár, 1930. 108. oldal