Brassai Sámuel, 1797. június 16 - 1897. június 24.

Az "utolsó polihisztor"-nak mondott Brassai szász eredetű családból származott. Apja még elődei Welmer nevét viselte.

Brassai Sámuel Torockószentgyörgyön született. Előbb apja otthon tanította, önerejére és figyelmére bízva az ifjút. 13 éves korában került Kolozsváron az unitárius kollégiumba. Az országos éhínség idején két évig az útépítésnél dolgozott. Tanulmányait 28 éves korában fejezte be. Előbb házitanítóként kereste meg kenyerét. 1815-1843-ig a Makray család­nál és a gr: Bethlenéknél volt házitanító. A nyilvánosság figyelmét a "Gyönyörűségről" írt munkájával hívta föl magára, mely 1832-ben jelent meg a Nemzeti Társalkodóban.

1834-ben Brassai a Nemzeti Társalkodó és a vasárnapi Újság szer­kesztését végezte. Berde Áronnal megindította 1846-ban a "Természetbarát" c. lapot, de írt az Erdélyi Híradóba és a Múlt és Jelen c. lapba is.

1837-től Brassait a kolozsvári kollégium tanárává választották. Székfoglaló beszédét magyar nyelven tartotta meg. Megválasztása a vidé­ki értelmiségnek volt köszönhető, amely ismerte történeti elfogulatlanságát, életvitelét, szabadelvűségét és széleskörű tudását. Mint a törté­nelem és a földrajz tanára tankönyveket írt.

Megreformálta az egész oktatást. Tanításában az ismert dolgokról következtetett az ismeretlenre. Kihangsúlyozta közös vonásaikat s ezek összevetéséből következtetett a szabályokra.

Brassai több tanulmányutat tett Endlicher társaságában, aki egy ausztráliai repkény-fajt tiszteletére "Brassaia actinophilla"-nak neve­zett el.

1839-ben igazgatónak, 1841-ben paedogogarchának választották.

Tagjává választotta a Magyar Tudós Társaság. Életrehívója volt a "Nevelői Kör"-nek. 1837 - 1848-ig a kollégium könyvtárosa is volt.

A szabadságharc alatt beállt honvédnek. A helyőrség hadnagyaként fegyverfogásra oktatta az ifjúságot. Mint Bem hadseregének tagja szed­te össze a nagyszebeni hadtestparancsnokság térképeit és a román bé­kéltető bizottság iratait. Részt vett a szamosfalvi ütközetben.

Lelkes híve volt az Uniónak. Urbán seregeinek Kolozsvárra történt bevonulása után Pestre menekült. Itt jegyzője volt az 1848. XX. tc. végre­hajtása tárgyában összehívott értekezletnek.

Brassai 1858-ban elnyerte az Akadémia Marczibányi jutalmát. 1859-től ismét Kolozsvárt tanított. 1862-től megvált tanári állásától és az Erdélyi Múzeum Egylet őreként tevékenykedett. 1872 - 1883-ig a kolozsvári egyetem tanára és a középiskolai tanárvizsgáló bizottság tagjaként sze­repelt. 1872-ben tiszteletbeli doktor címet nyert.

Kőváry László szerint Brassai munkái 10, - e sorok írója szerint 18-as csoportosításban jelentek meg. Számszerint 288 munkája ismert. Írt 52 lapba és folyóiratba. Szerkesztett 8 lapot. Jártas volt a zenében. Sok kitüntetésben volt része.

Unitárizmusára az Isten létezésében és a szeretetben való hit volt. Vallotta, hogy a végtelenül kicsiny emberi lélek azonos részecskéje az Istennek. Unitárius voltáról nem egy esetben büszkén nyilatkozott. Vallását a jövendő vallásának tartotta. Mint cselekvő unitárius, nevét az iskolának tett adományai is megörökítették. Az egyházat tette álta­lános örökösévé. Élete folytán 100 ifjút juttatott kenyérhez és tudo­mányhoz. Életének utolsó 10 napját ünneplések aranyozták be. Ebben - kora miatt - az egyház, a kormány és a tudományos világ részesítette.

A kolozsvári házsongárdi temetőben levő sírjához országos adakozás­ból emlékoszlopot állítottak. A síremlék tervezője az unitárius Pákei Lajos, az iparmúzeum igazgatója volt.

Boros György megítélése szerint Brassai olyan volt, mint kora. Las­san és nehezen indult, de aztán kibontakozott és kitágult. Pálffy János azt írta, hogy Brassai egyike volt a két magyar haza legtudományosabban kiművelt és legtöbbszerűbb ismerettel bíró férfiainak. Kőváry tu­dásának valódi értékét abban látta, hogy kora megértette, hiszen korának írt, korát oktatta és korának világított.

Fölhasznált irodalom:

Ferencz József: "Brassai Sámuel, mint hivő." Unitár. Közlöny. 1890. 6. sz.

Kőváry László: "Brassai a tudás, az író és munkái." Ker. Magvető. 1897.

Musnai Ürmössy Lajos: "Irodalom az 50-es években Erdélyben." Erdélyi Múzeum. 1897.

Boros György: "Brassai Sámuel tanári pályája és irányelvei a középis­kolában." Unitár. Közlöny. 1897.

-: "Brassaia." Unitár. Közlöny. 1897. 8. sz.

- :"Brassai emlék." Unitár. Közlöny. 1898. 7. sz.

Choncha Győző: "Emlékezések Brassai Sámuelre." Budapesti Szemle. 1910. Farkas Lajos: "Brassai Sámuelről." Erdélyi Múzeum. 1910.

Fitz József: "Brassai Sámuel." Ker. Magvető. 1911.

Székely Dobi Géza: "Brassai." Erdélyi Lapok. 1912.

Gál Kelemen: "Brassai Sámuel." 1926.

Kiss Elek dr. "Brassai." Unitár. Közlöny. 1927. 6. sz.

Lakatos István: "Brassai és a muzsika." Ker. Magvető. 1941.