Tartalomjegyzék |  Cimkék |  Tartalom hozzáadása

       

RÖVID MAGYARÁZAT

MIKÉPPEN AZ ANTIKRISZTUS AZ IGAZ ISTENRŐL

VALÓ TUDOMÁNYT MEGHOMÁLYOSÍTOTTA, ÉS

AZ KRISZTUS AZ Ő HÍVEINEK ÁLTALA TANÍTVÁN

MINKET, MIKÉPPEN ÉPÍTETTE MEG, AZ Ő MENY­NYEI

SZENT ATYJÁRÓL ÉS ŐNMAGÁRÓL ÉS A

SZENTLÉLEKRŐL BIZONYOS ÉRTELMET ADVÁN

ELŐNKBEN.

IRTA

DÁVID FERENC

PSALM. 51. A TE BÖLCSESÉGEDNEK TITKAIT

JELENTETTED MEG MINEKÜNK.

EXPRESSUM ALBAE JULIAE

PER TYPOGRAPHUM REGIUM RAPHAELEM HOFFHALTERUM.

ANNO CHRISTI 1567.

AZ EREDETI KIADÁS FAC-SIMILÉJÉVEL

KOLOZSVÁR, 1910

TARTALOMJEGYZÉK:

RÖVID MAGYARÁZAT mai helyesírással.

Átírta: Pálfi Márton

1. Hat sor vers János Zsigmond címerére 2.o.

2. Előljáró beszéd 2.o.

3. Első rész 4.o.

4. Második rész 13.o.

5. Harmadik rész 23.o.

a) Vallástétel 23.o.

b) Első prédikáció 25.o.

c) Második prédikáció 29.o.

d) Harmadik prédikáció 32.o.

6. Utolsó rész 35.o.

7. (Toldalék) Az ellenkezőknek egyik erősségére való felelet 42.o.

Jegyzetek, Pálfi Márton 44.o.

HAT SOR VERS

FELSÉGES FEJEDELMÜNKNEK ÉS URUNKNAK II. JÁNOSNAK. MAGYAR­ORSZÁG, DALMATIA, HORVÁTORSZÁG STB. ISTEN KEGYELMÉBŐL VÁ­LASZTOTT KIRÁLYÁNAK CÍMERÉRE.

Itt János Zsigmond fejedelmünk címere látszik,

Fényén fényre derül drága hazánk ege is.

Farkas, oroszlán, hold, sárkány, egyszarvú, kereszt, sas

Hírneves ősi család címere díszei mind.

Fent a magyar-lengyel koronának fénye ragyog le

Vén Duna, Dráva, Tisza s Száva víz árjaira.

(Ford.: Pálfi M.)

ELŐLJÁRÓ BESZÉD

Istennek kegyelmességét és bölcsességét az Krisztus által kévánunk(1) minden híveknek.

Az Istennek templomának(2) épületire(3) legelőszer egy­ügyűképpen(6) és rövideden(7) akartuk megmutatni, miképpen a pokolbeli ördög az Antikrisztus által meghomályosította az Istennek igaz tudományát és lassan-lassan miképpen vött erőt és építetet.(8) Másodszor miképpen rontatott meg és romatik naponként az ő szájának lelkének(4) általa. Har­madszor meg akartuk mutatni, melyik légyen az igaz Atya Istenről és ennek(10) az ő fiáról, a Jézus Krisztusról és a megszentelő lélekről való igaz tudomány, mely az prófétáknak írásokban kiadattatott,(11) hogy megesmervén az Istennek igéinek tisztaságát, az Antikrisztusnak bélyegét, atyámfia keresztyén,(12) levethessed és az te Krisztusodat és annak az ő ígéit(13) követhessed és böcsűlhessed.(14) Negyed­szer az tanítóknak ilyen visszavonyásokban(15) lehetetlen, hogy sokoknak(16) szüvek(17)meg ne szomoríttassék, meg akartuk mutatni, mihöz tartsa az keresztyén ember önnet magát(18) és miképpen az idvességnek után(19) bátron(20) jár­hasson és az Istennek igazsága felől ítíletet(21) tehessen.

Értjűk, hogy sokan szidalmaznak és mi felőlűnk kű­lömbet(22) magyaráznak, de az Úr Isten légyen ítélő bíró mi köztünk és a mi vádolóink között. Reményljük(23) pedig, hogy az hívek megértvén az mi vallásunknak igaz­ságát, jobb ítéletet tesznek mi felőlünk. ­

Mi bizonyára hálákat adunk az Istenek, ki minket 1. naponként az emberi vélekedésektől megszabadít és az ó fiának, az Krisztusnak országába béviszen, és a mi ke­gyelmes fejedelmünknek szárnya alatt az pokolbeli ördög­nek és minden kegyetleneknek dühössége(24) ellen megótal­maz.(25) Könyörgünk azért az Atya Istennek az Jézus Krisz­tus által, hogy ezt az ő kegyelmességét mibennünk na­ponként megöregbítse és az mi fejedelmünket mind test­ben s mind lélekben megáldja és megerősítse, hogy az ő dicsőséges királyának,(26) az Jézus Krisztusnak országa az ő birodalmában épüljön és az választottaknak lehessen igaz örömek.(27)

Az mi lelkiesmeretünknek az ő bizonysága vigasztal minket, hogy az mi ellenségink őnragokban megszégye­nűlnek, holott nem Istennek igéivel, hanem szidalommal vetélkednek velünk és oly dolgokat hintegetnek felőlünk, kiket még álmunkban sem láttunk, nemhogy tanítottunk volna, tudniillik, hogy az asszonyállatoknak Lelke nem volna,(28) másodszor, hogy az Isten legyen(28) a bűnnek oka, harmadszor hogy szabad legyen egy embernek több feleségének lenni egynél. Efféle hamis vádolásokkal mutat­ják meg, kinek legyenek(28) fiai és miképpen tartsák(28) az Istennek parancsolatját, holott(29) azt mondja, hamis tanú ne légy. Az Atya Isten a Krisztus által erősítsen meg lélekben és igazságban, és az ő kegyelmességének szemei fordítsa mi reánk. Ámen.

Dávid Ferenc,

a megfeszült Jézus Krisztusnak szolgája

az ő több hív szolgatársaival

egyetembe Erdélyben.

Ézsaiásnak 51. részében

Az én igémet a te szádban helyheztet­tem, hogy plántáljad az egeket és fun­dáljad az földet.

Az Atya Isten szól a próféta által és jövendőt mond az ő fiáról, néha igaznak, néha karjának(30) nevezvén őtet, megjelent­vén, hogy közelget és az ő üdvezítője elindult, ezt mondván ő felőle, az én igémet helyheztettem az te szádban, hogy plántál­jad, etc., mely igékkel megjelenti, hogy új egeknek és földnek teremtője legyen a Krisztus. Tévelyegnek hát azok, kik nem is­merik a Krisztus teremtőt a teremtőtől lenni(3l) és az egy úrnak, kinek általa mindenek vadnak, a Szent Pálnak írása szerint (ki­nek általa mindenek mennyben és földen teremtetvén vadnak) és az Antikrisztussal egyetemben vallják(32) azon teremtő Isteniek lenni állatjában, ki az Atya, hitünknek ága ellen (Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek, földnek teremtéjében(33)), avagy személyében másnak, holott egy az mennynek, földnek teremtője, az Atya Isten (Esai. 45. Matt. 11. Luc. 10.)

ELSŐ RÉSZE.

Együgyű(34) az Krisztusnak és az ő apostolinak(35) tudo­mánya, mely mi előnkbe egy Istent ád, kitől mindenek vadnak, és egy Úr Jézus Krisztust, ki által(36) mindenek vadnak. Annak utána egy megszentelő Lelket, egy anya­szentegyházat, egy hitet, egy keresztséget és Úrnak egy igaz vacsoráját. Semmi nincsen ebben ez(37) tudományban valami kettős, avagy duplás és változandó dolog, avagy pedig kűlömb-külőmb értelmű.(38) Annak okáért mikor látná(39) az Antikrisztus, hogy az Istennek erős és igaz igéit teljes­séggel nem ronthatná, avagy valamit abból ki nem töröl­hetne, ilyen okossággal(40) indula el az ő dolgában, hogy mindenkoron jobb értelemnek avagy magyarázatnak színe alatt többet-többet kende hozzá adni az együgyű tudo­mányhoz, hogy így az eretnekek is könnyebben meggyő­zettessenek, és eképpen lassan-lassan meghomályosítván az Istennek igéit, fel kendé építeni az ő külömb-külömbféle kőből és mészből rakott Babilonának tornyát, mely épü­lésnek minden rendit szép példákkal itt megmutatunk(4l) te neked.

Semmi nincsen az egész derék(42) szentivásban világosb és nyilvábban való tudomány, mint az egy Istenről való tudomány, mely istent mindenkor az írás az mi Urunk Jé­zus Krisztusnak szent atyjának mond lenni, ki mindenek­nek teremtője és ki legelőször Ádámnak, annakutána Ábrahámnak és egyéb pátriárkáknak ígérte az ő fiát, az Messiást, kit Ábrahámnak, Dávidnak(43) és asszonyállatnak magvának nevezett, és ez okáért akart Ábrahámnak, Izsák­nak és az atyáknak Istenének hívattatni. Annak utána pe­diglen, hogy kihozá az ő népét Égyiptusból, ez ó jóté­teményiről új titulust, új nevet vőn magának, ezt mond­ván: „Én vagyok a te Urad Istened, ki kihoztalak tégedet Égyiptus földéből," De végezetre elbocsátván az ó szent fiát e világra, az új testamentumban mind az Jézus Krisz­tus Atyjának nevével akara hivattatni. Az Antikrisztus pe­dig ezt el nem rontható, hanem őmagátúl az régi so­phisták által többet tőn hozzá, az egy Istent három sze­mélynek mondván, ki azért egy állat(44) légyen, de megvá­lasztván(5) a személyeket az állattul és hogy az három sze­mély az egy Istenben légyen, avagy az egy Isten az há­rom személyben. És efféle sok foldozásokkal teljességgel elfórdíttatott az apostoloknak együgyű tudománya és meg­homályosíttatott az egy őmagától való felséges Isten, az Jézus Krisztusnak szent atyja, ki mind ez ideig ez világ­tól nem igaz Istennek ítéltetett lenni. Még pedig annak felette oly zúrzavarral(45) hálolta bé(46) mind az egész szent­irást, hogy senkitől igazán meg ne értettessék (47)

De mindazáltal az ő maga Babilonát is úgy öszve zárta-zavarta,(46) hogy senki ez ideig(48) ki nem feselhetett(49) be­lőle valami jó értelem szerént, miérthogy(50) három és egy Istenben tanított(51) hogy higgyenek az emberek, de ilyen renddel azért, hogy miképpen az Isten állatjában nem há­rom, azonképpen személyben nem egy légyen. És néha(52) az egy Isten tegyen az egy állatban, néha az állat az egy Istenben, néha az három személy az Istenben, néha pe­dig az egy Isten legyen(53) az három személyben. És hogy az Atya sem az Szentháromság, sem az Fiú, sem a Szent­lélek és hogy az állat sem hármas, de azért az egy Isten Szentháromság és egy állat legyen.(53)

De nemhogy e sokféle tévelygést valaki megérthetné, de még elő sem számlálhatná egy nehány ideig. A szent­írás nem két Krisztust mutat minekünk, hanem egyét, mely az asszonyállatnak ígértetett(54) magva, mely a Szent­lélektől fogantatott, Szűz Máriától született és mi érettünk megholt, és ki az Isten között és mi köztünk csak egy igaz közbenjáró legyen.

De ez ellen az Antikrisztus az igaz írást hátra vet­vén(55) mást hozott bé az anyaszentegyházba, kiről azt mondotta, hogy két természetből fogantatott, avagy a két természet öszve egyesült. Annak felette két születést is csinált, mert embersége szerént - úgymond -- csak idő szerént született, de Istensége szerént öröktül fogva volt. Innét faragta az idő szerént való, Szüz Máriától született Krisztusnak és az örökkévalónak megtestesülését és ezek­nek egybe való csatlásokat,(56) avagy két természetnek tu­lajdonságának együvé(57) való elegyítését, avagy pedig egyik­nek . a másikkal való közlését communicatio idiomatum­nak nevezte, mely mind az egész szentírásnak nagy ve­szedelmes homályosságot hozott. Ebből jött bé a két Krisztus, melynek egyik(58) sem volt igaz, melynek egyik oly(59) volt, ki a másikban lakozott, azaz Isten az ember­ségben, és ennek egyik közben járó, de a másik nem az volt. Ennek egyik néha az Istenhez egyenlő(60) volt, néha pedig nem volt egyenlő, hanem ugyanazon egy Isten volt az Atyával, de azért nem más attól. Egyik szenvedett és megholt, a másik sem szenvedett, sem meg nem holt. Egyik nevekedett bölcsességében és ideiben, továbbá éhe­zett, szomjúhozott, fáradott, a másik pedig nem neveke­dett sem ideiben, sem bölcsességében, mert örökké való isten volt és nem nevekedhetett, nem fáradhatott, nem éhezhetett és semmi nyomorúságot nem viselhetett. Egyik mindeneket az ő atyjától vött, az másik, miérthogy azon(61) isten volt az Atyával, semmit nem vött tőle.

Efféle sok heába való homályosságokkal kirekesztette az Antikrisztus az anyaszentegyházból és az híveknek szívekből az igaz Krisztust, kiről az ígéretek jöttenek és aki felől az próféták úgymint jövendőről(62) szóltanak és az evangelisták úgymint eljöttről irtanak, és kit az Atya Is­ten az égből ajánlott minékünk, mint szerelmes fiát ez okáért, hogy senki abban ne kételkednék. De ím látod, miképpen fedezte volt bé azt az Antikrisztus az ő palást­jával ez világon mind ez ideig. Mert miképpen az egy Atya Istennek elrontásában álnakságos(63) tanáccsal élt, nem azt mondván igaz istennek lenni, hanem az egy áltatot azonképpen az Szűz Máriától született Krisztusban is ál­latot formáit, melyet Isten fiának nevezett. és ilyen módon az egy igaz Istentől és az Úr Jézus Krisztustól elfordította az embereknek elméjeket. Mert az Atyából és Fiuból sze­mélyeket, avagy valami álorcákat csinált, azokban állatokat helyheztetett és azoknak egyikét Istennek mondotta lenni, másikat Isten fiának. És effélék mind csak szemfényvesz­tések, kikről az szentírás sehol nem emlékezik.

Továbbá ezektől külömb állatónak(64) mondotta az Krisz­tust, kit valami igéknek suttogásával(65) az kenyérből for­mált és változtatott és ezt szüntelen parancsolta imádtatni(66) minden népektől. Ennek utána hogy az igaz közbenjáró Krisztust elveszthesse, sok mennyei közbenjárókat és földi esedezőket hozott bé, hogy efféle teremtött állatok által adassék az bűnöknek bocsánatfa és az örök étet, maga(67) az egyebek által soha nem lehet, hanem csak az egy Szűz Máriától születtetett(54) Krisztus által.

Végezetre minekutána az Isteneknek háromságok, az egy állatu három személyek, örökkévalók és egyenlő is­tenségűek(68) az Antikrisztustúl hozattatónak az anyaszent­egyházban, nem volt osztón igen nagy csoda több Krisz­tust, több Messiást, több keresztséget, több úrvacsoráját, több szentségeket és több utakat tettetni(69) az örök életre, amint ide hátra(70) rendszerént meghallod.

Nem csoda azért ez is, hogy ha mostan a Krisztus­nak ennyi(71) koporsóból való feltámadásában sok Lelki föld­indulások vadnak, kiváltképpen holott(72) ennyi fegyveres vitézek őrizik az Krisztust, hogy fel ne támadhassan(73) az Antikrisztusnak Lelki koporsóiból, mert miképpen az ő testi feltámadásában megindult a föld és megrepedeztenek(74) az kősziklák, azonképpen mostan is, mikor a Krisztus léiek­ben az ő híveiben feltámad, meg kell e világnak azon zendőlni.(75)

Innét lőn Luther Mártonnak ennyi sok munkája az Krisztus koporsóinak felnyitásában, mikoron rontani kezdé a sok bucsút, purgatoriomot,(76) szentelő vizet, a misét és mind az egyéb féle sok káromlásokat, melyben az örök életnek megnyerése helyheztetik vala.

Innét lőn Zwingliusnak is az úrvacsorájában a testes(77) kenyérből való nehéz kifeslés,(78) azonképpen minekünk is, kik immár ki akarunk menni a menyék-koporsókból,(79) tudni­illik az állatból, személyekből, kétféle természetekből, ezek­nek örökkévalóságokból és egyenlőségekből, Mind ezek­nek okáért meg kell indultatni(80) ez világnak, hogy a papi fejedelmektől elhitettetett (81) és fogadott fegyveres vitézek valami kicsiny ideig fel ne hagyják az Krisztust támadni, ki azért mindazáltal minden farizeusoknak és mind ez egész világnak ellene nagy erősen és dicsőségesen feltá­mad, kit ennekutána nem kell sem az Antikrisztusnak, sem a szerzetes zsidóknak(82) gyülekezetekben keresni, ha­nem az pogányoknak Galileában, az hol veszik és hirdet­tetik az Istennek igéit.

De lássuk meg, mit cselekedett legyen az Antikrisz­tus a szentivásban is, mely csak a Szentlélektől írattatott(83) meg és az anyaszentegyháznak úgy hagyattatott,(83) hogy csak annak higgyen és őmagát azzal vigasztalja, hátra­vetvén(84) minden lelkeket és tanító mestereket, kik ennek el­lene vadnak. Mely ivásban való tudománynál aki egyebet hirdetesd, átkozott legyen, amint Szent Pál mondja (Ga­lat. 1 .).

Az Antikrisztus pedig mintha ez tudományt meg akarná erősségében tartani, hogy már(85) nagyobb világos­ságnak okáért, hozzá adá a sophistákat, conciliomokat, azokban való végezéseket és egyéb-féle sok emberi szer­zéseket, kikkel az igaz ivásnak méltóságát meghomályosító. És mikor egy igazságnak lelke legyen,(86) ki a Krisztust dicsőíti, magasztalja, ki semmit nem tanít egyebet, hanem amit a Krisztus megmondott (mert az ővéből veszi) : az Antikrisztus ez ellen más lelket hozott bé, ki külömbet tanít az Krisztusnál, mely hamisságnak lelkével az Krisztus lelkét kipellengérezte az anyaszentegyházból.

A mi hitünknek ágairól pedig egy igaz apostoli cre­donk volt minekünk, melyben az hitnek sommája az egész szentírásból rövideden és szép renddel meg volt irattat­ván,(87) ennek okáért, hogy minden együgyű keresztyén ember megtanolván, eszibe vehesse és meglássa, mit kell­jen hinni és mit megvetni, holott(72) semmi emlékezet nin­csen sem az állatról, sem abban való személyekről, sem pedig az hamis Krisztusról, hanem a keresztyén embernek mind ez világi életére s mind az más világira szép vi­gasztalások vadnak.

Ezt jóllehet az Antikrisztus teljességgel ki nem sza­kaszthatta az anyaszentegyházból, de más hitnek vallását(88) és más credokat foldozott ehhez, tudniillik Nicenumbeli conciliumnak és Athanasius pispeknek credoját, melyben az egy és három Istenről bőséggel irt és ezt mondta, hogy valaki idvezülni akar, ezt elhiggye. Efféle foldozásokkal felfordította az együgyű apostoli hitet és hamissá tötte. Továbbá az bűnnek megbocsánatjáról(89) való tudomány is igaz és változás nélkül való volt az apostolok írásában, mely arra tanított, hogy az bűnnek bocsánatfát, a megiga­zulást csak a közbenjáró Jézus Krisztusban való hit által nyerjük meg. Melyet az Antikrisztus úgy megrontott volt, hogy nagy eretnekségnek ítélte lenni, hogyha valaki az ő öszvezúrt-zavart szerzésének kivöle(90) várta volna az idvessé­get, azaz a búcsú és mise kivöl és csak ezeknek el­lenemondásáért kárhoztatta Luther Mártont. Azonképpen minket is nagy kiáltással és szidalommal kárhoztat az egy Atya Istennek és a megfeszült Jézus Krisztusnak vallásá­ért.(91) Annak felette eretnekeknek ítél, hogy nem akarunk immár hinni az állatban, személyben, természetekben, meg­testesülésben és egyébféle szemfényvesztésekben, commu­nicatio idcornatumban, relatiokban, notiovalitasban, ki­ben ő parancsol, hagy higgyünk.(92) De ha ezek szüksége­sek az idvességre, bezzeg soha egy szegény paraszt ke­resztyén sem idvezül, mert ő soha ezeket meg nem ta­nolhatja éltében.

Ennek utána minekünk az Krisztus az ő igaz evan­geliomában két jegyet, két pecsétet adott, tudniillik az keresztséget és az Úrnak vacsoráját és ennek minden for­máját, minden rendét szépen előnkbe adta, hogy úgy él­jünk véle, amint ő parancsolta. De az Antikrisztus az ő sok pepecslésével úgy elrontotta és mind ez világgal úgy elhitette, hogy valaki az ő szerzésit hátra vetvén, az Krisz­tustól hagyott módot és rendet meg akarja tartani, tahát(98) hamis tudományú és hitető(94) lelki tanítónak(95) ítéltessék, annak felette az Úrnak parancsolatja szerérit való rendet vissza fordította, korosmát,(96) sőt, nyálat és egyéb ellene­mondásokat és babonaságot hozott bé, főképpen, hogy kilső szentségben való cselekedeteknek tulajdonította az idvességet. És eképpen rontotta el az Antikrisztus az igaz keresztséget, melyet akik mostan az apostoloknak csele­kedetek szerérit az igaz útra akarnak hozni, mindjárt ez világtúl eretnekeknek ítéltetnek, kiknek az emberek még prédikálásokat sem akarják hallani.

Az Úr vacsorája is, mikoron nyilvánvaló beszédekkel szereztetett volna,(98) mely felől egy keresztyén ember sem kételkedett volna, melyet(99) mikoron láta az Antikrisztus, hogy ki nem törölhet; helyén hagyó az igéket, de úgy megrútító a sok hozzátétellel, hogy immár semmi helye nem vala az igaz úrvacsorájának. Amiképpen hogy az Atya Istennek és az ő fiának is nincsen tisztessége ott, az hol az hamis Babilonnak Isteni és a két Krisztus imádtatik.

Ennek felette az élő híveknek szerzette a megfeszült Jézus az ő vacsoráját. De az Antikrisztus mind az holtak­nak s mind az hitetleneknek szerzette az övét, hogy azokért offerálja, amint a misében láttuk, melyet ő úgy szerzett, mint a Krisztus áldozatjának ábrázatját,(99) maga(100) azzal az igaz ábrázatot megrútította és semmivé(101) tötte. Az Isteneknek pedig háromságok miképpen hogy több Krisz­tust nemzett, azonképpen több keresztséget és több úrva­csoráját, mert az egyházi papoknak két személy alatt osz­togattatta, de a szegény paraszt népnek csak egy személy alatt adta az Antikrisztus.

Immár innét ez egynehány példákból megláthatod, minemű álnoksággal forgolódott a sátán ebben, hogy az apostoli és szent egyűgyűséget(102) elfordíthassa és az ő Ba­bilonét azaz zűr-zavarát felépítvén, behozhassa az anyaszent­egyházba, hogy ilyen módon mindent avagy meghárma­sítson, avagy megkettősítsen, maga(100) a szentírás egy Is­tent mond, nem hármast, egy Krisztust, nem kettőst, egy hitet, egy keresztséget és egy úrvacsoráját, semmit nem mond kettősnek lenni.

Végezetre minden nyilvánvaló világosságot megho­mályosított az ő foldozásival, melyet ő hogy már(103) kön­nyebbségért, avagy jobb értelemért adott hozzá, maga azonközben teljességgel elrontotta az igaz és makula nél­kül való tudományt.

Szinte olyan álnoksággal cselekedett pedig ennek ron­tásában; amiképpen a sátán paradicsomban(104) Ádám és Éva ellen. Mert ott is az Isten őnekiek minden életekre való dolgot bőséggel megada, a sátán pedig még ennél is töb­bet és drágábbat ígérvén, azt mondó nekiek, hogy iste­nekké lesznek, ha a megtiltott fának gyűmölcsében(105) esz­nek és ottan(106) mind jót, gonoszt megesmernék és az hazugsággal azt is elveszték, amit az Úristen őnekiek adott vala. Ezt látó meg szent Pál is és ennek eltávoztatására inté eleitől fogva az embereket, amint meg vagyon a Co­rinthusbelieknek irt második levélnek tizenegyedik részé­ben írva : Félek - úgymond - rajta, hogy miképpen a kégyó az ő álnokságával Évát elhitette, azonképpen a ti értelmetek is meg ne(107) bomoljon és ki ne(107) essék az egy­ügyűségből, mely az Jézus Krisztusban vagyon.

Az bűnnek bocsánatfát is, mely csak az Krisztus ál­tal vagyon, mikor meg akaró homályosítani, bizonyosbat és erősbet igére, hogynemmint a Krisztus, mert érte vala(108) mind misével, bucsúval, gyónással, szentelt vízzel, hamúhintéssel és mindenféle ördögi szerzéssel, mellyel nemhogy használt volna valamit az bűnnek bocsánatjára,(109) de még az Krisztus nevének érdemét is el akarta rontani. Ezt pedig megbizonyítja mostan is az Antikrisztusnak se­rege, mikoron az megholt embereknek bűnök bocsánatjá­ért könyörög.

Azonképpen az Istent külömb-külömbféle emberi já­tékokkal akarta tisztelni, tudniillik orgonákkal, csengetők­kel,(110) külömb-külömbféle hajladozással, földre borulással, térd hajtásokkal, templomokkal, kápolnákkal, oltárokkal és mindenfele bálványozással, kinek(111) száma nincsen. Efféle hamis isteni káromlásokkal(112) semmivé(113) akarta tenni az igaz isteni tisztelete(114) és dicséretet, mely lélekben és igazságban vagyon. (Joan. 4.)

De még az evangéliomnak is (kinek hinni kell min­den keresztyén embernek) nagyobb tisztességet tött, hogy­nemmint a Krisztus parancsolta, mert hogy már(85) erősít­vén azt, gyertyát és szövétneteket gyujtatott neki, jó szagú füstöt csináltatott, a könyvet megcsókoltatta, azon eske­tett, mint egy Isten nevén, azt süvegek levetve(115) imád­tatta minden népekkel. Efféle sok szemfényvesztésekkel annyéra(116) elhitette(117) volt mind ez világot, hogy még mos­tan is nem hisznek az emberek az igaz evangéliomnak az apostolok cselekedetei szerént.

Az pecséteknek is pedig, melyek szentségeknek ne­veztetnek, teljességet isteni méltóságot tulajdonított az Antikrisztus, mert azokat megferteztetvén, hit nélkül hely­heztette bennek az idvességet és valami igéket reá mond­ván, széllyel hordoztatta a corpust és azt mint Istent térdre esvén imádtatta. Ezekkel a Krisztustúl az híveknek szerez­tetett pecséteket igen megrútította, amint mostan is látjuk a pápistáknál, ahol sem a keresztségben, sem az Úr va­csorájában semmi egyéb nincsen babonaságnál.

Ezzel is nagy isteni káromlást(118) cselekedett, hogy a Szűz Máriát és az szenteket az ő Isteninek közibe számlálta és azoknak könyörgettetett,(119) hogy mi érettünk esedezze­nek a szent háromság előtt, mely bolondsággal meghomá­lyosította az egy Atya Istennek nevét, kinek csak a Krisz­tus által kell könyörögni minden hív keresztyénnek.

Végezetre az mi idvezítő Jézus Krisztusunkat annyéra letapodta, hogy a bűnnek bocsánatfában többet tulajdoní­tott az egyéb teremtett állatoknak,(120) hogynemmint a mi értünk megholt és feltámadott Jézusnak, kinek helyébe néha más közbejárót csinált, néha pedig az kenyérből is Krisztust formált, kit nem mondott mennyben lenni, az hová felment, és Atya Istennek jobbján ül, hanem a ke­nyérhon, avagy a kenyérrel, avagy pedig az kenyér alatt. Mindazáltal azért(121) az Krisztusnak nagy tisztelőjének akart hivattatni, mert azt néha az Atya Istenhez egyenlővé akarta tenni és őmagától való Istennek és az Istennek állatjából születettnek mondotta lenni, néha pedig ugyanazon egy Istennek az Atyával, néha nagyobbnak mondotta az Atyát, melynél semmi Babilon tornya zűr-zavarb(122) nem lehet. Effélével meghomályosítván mind az egész derék(42) szentírást, kirekesztette az anyaszentegyházból az Atya Isten­nek egyetlen egy fiát, az Jézus Krisztust, kit az Antikrisz­tus feljebb(123) tisztelt, hogynemmint őmaga kívánta, avagy parancsolta az Krisztus; mert még csak a nevének említé­sére is térdet hajtott, kit az Atya Istennek soha nem mi­velt. De az Krisztus tisztességére templomokat és kápol­nákat rakatott nemcsak az városokban, de még az útfeleken is, és azt mondotta, hogy annak a teste nemcsak mennyben, hanem minden helyeken vagyon. Annak felette azt hirdette, hogy a Krisztus testét mind hívek s mind hitetlenek eszik., De megferteztette(124) efféle hamis tudománynak rútságával még az egy teremts Atya Istent is, ki az Krisztusnak Atyja és Istene, ki csak egyedül egy és őmagátúl való felséges Isten, kihez hasonló Isten nin­csen, amint őmaga mondja. Kit hogyha mostan valakik igazán a szentírás szerént hirdetnek, mind eretneknek ítéli ez világ azokat.

De mindezekről bővebb beszéddel írni akarunk.(125) Mostan pedig csak rövideden akartunk írni, de így azért, hogy megesmerhessék az keresztyének, hogy az Antikrisz­tus az ő országának megépítésében szinte olyan álnoksággal cselekedett, mint az kégyó paradicsomban,(104) ki mindenkor többet és drágábbat igére annál, amit az Isten adott vala, és úgy veszté el minden fényességét.(126)

Innét volt pediglen, hogy az emberek ezt az hamis Babilont ez ideig soha meg nem esmerhették, mert a sá­tán oly módon rakta volt ezt és oly féle tisztességgel illette az Istent; hogy ez világi testi (127) népeknek(128) mind jó és isteni tudománynak ítéltetett lenni. Eszekben vegyék azért magokat az Istennek igéinek hallgatói, hogy ne higgyenek minden szeles(129) tudománynak és szorgalmato­san megemlékezzenek arról, amit az Isten mond, hogy az ő igéjéhez senki se hozzá ne adjon, se el ne vegyen ab­ban.(130) Bódog(131) ám az, aki végig megállhat, hogy se jobbra, se balra ne hajoljon, hanem az igaz úton állha­tatoson megállhasson.. Előtte legyen mindeneknek a Szent Pál mondása : valaki, - úgymond - az egyszer prédi­káltatott evangéliomnál mást(132) hirdet, átkozott legyen, ha még az angyal volna is.

Elég az mi idvességünknek utának(19) megkeresésére a próféták, evangélisták és az apostolok írása. Gyönyörűsé­ges és mennyei étel az evangéliom az híveknek szívekben, kihez ha valaki hozzá teszen valamit, méreggé válik az mindjárást. Mert a testi emberek csak testi dologban böl­cselkedhetnek a Krisztus nélkül és az ő tanítványi nélkül.

Miképpen vött erőt az hármas Isten felől való tudo­mány és a négység minemű okokból kezdetett el, most, szerelmes atyámfia, keresztyén, teneked megjelentjük, hogy megesmerjed, hogy nem új dolgot kezdünk, mikor az Háromság ellen szólunk.

Először annakokáért vedd eszedben, hogy a Krisz­tusnak ez világra eljövetele előtt soha még csak emléke­zet sem volt amaz egy állatban való három személyekről sőt még csak nevét sem hallották az háromságnak. A Krisztusnak is pedig és az Ő apostolinak ideiben senki ingyen sem(133) gondolkodott felőle, noha Szent János és Szent Pál éltében láttatnak vala néminemű szikrák vil­lanni,(134) mert immár sok Antikrisztusok löttenek vala. An­nakutánna az áriánusok voltak legelsők, kik efféle hamis vélekedést kezdettek kárhoztatni, melyet némely görögül tudó emberek akkor hoztak volt legelőszőr az anyaszent­egyházba. Jóllehet azok is főképpen a Krisztusnak örök­tűl fogva való voltáról és istenségéről vetélkedtenek. Mert akkor egész Europát az áriánusoknak tudományok elha­totta vala,(135) mely sohol meg nem romolhatott volna, ha Athanasius a római Antikrisztussal meg nem békélt volna és az Görögországbeli szentegyházak a rómaiakkal frigyet szerezvén, az császároknak fegyverét és a római pápának kedvét nem kereste és nem találta volna.

Ezeket pedig nem avégre mondjuk, hogy mi azok­nak kedvezni akarnánk, de hogy minden hív keresztyén az igaz tudománynak megértésére figyelmetesb légyen és annak gyarapodásáról elmélkedjék, mert tudjuk, hogy az áriánusok is hamisat tanítottak.

De ezeket azért mondjuk, hogy az áriánusoknak gyűlölséges nevek alatt az igazságnak ellenségi a mi ne­vönket(136) hamisan ne gyalázzák, sőt hogy megszűnjenek afféle hamis rágalmazásoktúl, melyekkel nem tanítnak em­bereket, hanem inkább kisebbítnek. Mert mit használnak véle, hogy minket lutheranusoknak, calvinianusoknak, áriá­nusoknak mondanak? Bizonyába keresztyéneknek kell lennünk, Istennek igéivel kelt meggyőzettetnünk, nem ki­áltásokkal, nevezgetésekkel és gyalázatokkal.

Hogy pedig minden tévelygéseknek főfundamentomát jobban megérthessed, tudjad, hogy az apostolok után mindjárást az Isten népe közibe görög filozofusok csúsz­tak bé, kik meg nem elégedvén az Istennek igéjének egy­ügyűségével, az Istennek szent helyire beostromlottak,(137) és eltitkolt(138) új Háromságot találván magoknak, annyéra meg­hamisították a szentírást, hogy nem sok héja volt, hogy az Isten felöl való igaz tudományt ki nem vötték közü­lünk.

Meri mikoron látnák, hogy az ó-törvényben(139) az egyetlen egy igaz Isten adattatik előnkbe, az új-testamen­tomban kedig három neveztetik, Atya, Fiu és Szentlélek, azon félvén, hogy három Istenek ne hozattatnának bé, avagy az egy el ne töröltetnék, és nem tudnák, ha az egyet az három közibe kellene-é számlálni: így szerzettenek egy és három Istent minden szent írásoknak ellene, tudniillik mondván egynek állatjában és háromnak személyben. Nem külömben, mintha azt mondanád, hogy egy lélek három testben egyaránt vagyon, avagy miképpen némely tévelygő tanítók azt mondják, hogy egy lélek három tehetségekkel külömböztetett.(140) Azonképpen az Istent rendben akarván állatni(141) és az Istennek mondásit az ő regulájok és szer­zések alá hajtani, hallhatatlan és gyalázatos bálványokat támasztottak(142) az Istennek gyülekezetiben, mint jövendő­képen megmondották(143) volt ezt a próféták és apostolok, hogy az Antikrisztus alatt új Isten és kit az atyák nem ismertenek,(144) hirdettetnék.

Azokáért annyéra vakmerőkké löttenek volt a filozó­fusok, hogy a pogányokkal egyetemben egy magtalan Istent hirdettenek és a Krisztus atyját tulajdonképpen nem amaz egyetlen egy Istennek (kit ők állatnak neveztenek), hanem valami személynek, avagy relatiónak, avagy sup­positumnak mondották.

Miérthogy pedig egy tévelygésből más tévelygés tá­mad,(145) helyre állatván(147) az ő három személyű Isteneket, hogy az ő háromságokat kettősségnek nevelhetnék, készeríttetének(146) más örökké való fiút is hirdetni, hogy az Háromságban való második személyt taníthatnák és annak utána az állatból és személyekből való születéseket, két fiul és két Krisztust prédikálottanak, a Szentlelket pedig néha állatnak néha pedig személyes Istennek, néha csak az Atyától, néha pedig az Atyától és Fiútól származónak.

Ez emberi tudományt mikor a régi doktorok közűl sokan utálatosnak látnák(l47) lenni, és az Istennek igéinek ilyen nagy káromlását el nem szenvedhetnék, mindjárt(148) az

filozófusok ellen kezdének vetélkedni, kiknek vetekedések Krisztus születése után ezer esztendeig tartott sok értelmeknek külömbözésével. És eképpen vött erőt az Anti­krisztusnak tudománya és hatalma, mint a régi istoriáknak(149) írói és a mostaniak is bizonyítják, mely dolgot a régiek­nek is egy nehány példájukkal rövideden megjelentünk.(150)

Mert amaz nagy Constantinus császár, (kit az régi doktorok kegyes gondviselőnek és a közönséges anya­szentegyháznak szent oltalmazójának neveztenek), mikor annyi sok vélekedéseknek külömbségét és az embereknek sokféle szerzéseket látná, azon fél vala, hogy ennyi tévelygésekben elvész, azért áriánussá lött vala, mely cse­lekedetiről azután sok versekkel és beszédekkel tudós emberek irtanak.

Constantinus után pedig éktelenből(l5l) cselekedett Anastasius császár, Zenonak fia, ki mikor látná, hogy a négységet nyilván oltalmaznák és tanítanák, közönséges hagyományával(l52) erősen megparancsoló, hogy minden em­berek ne háromságot, hanem négységet imádnának. Ol­vasd meg ez dolog felől Pomponius Letust, ismeg(153) a római pápáknak és császároknak idejekből való táblát.

Nem sok idő mulyán a napkelet felől való tartomá­nyok is a keresztyének mellől elállónak azért, hogy az hármas Isten felől való tudományt vallanák, melyet sem a próféták, sem az apostolok nem tudtak és a törököknek hitek(154) hozattaték be, miképpen Mahomed önnön maga az ő Alkoranum nevő(155) könyvében nyilván vallja, holott(72) gyakorta az hármas Isten ellen és a keresztyénektől csi­nált több Istenek ellen erősen tusakodik, azt hirdetvén, hogy egy és magtalan az Isten, mint szinte a római dok­torok és filozófusok tanítnak.

Ezek után következtenek a zsidók, kik nyilván azt vallják, hogy ők azért állottak el mellőlünk az hitnek dol­gában és ezután is mind addig sem állnak mellénk, amíg az egy állatu és három személyű Istent prédikáljuk és a római doktoroknak ez dolog felől való hamis bölcsesége­ket megtartjuk. Ha ezt nem hiszed, kérd meg az zsidók között való tanítókat, kik most élnek, olvasd meg, atyám­fia, keresztyén, a filozófusoknak könyveket, főképpen Averroes írását, ki az keresztyéneket azért kárhoztatja és csúfolja, hogy négy állatból rakogatott Istenek vagyon és azt hirdetik.

Justinus, Tertullianus, Hilarius, Kelemen és Ignatius felől hallgasd meg, mit mondanak a mostani bölcsek. Mit mondjunk Origenes felől, ki az áriánusok értelmétől(156) nem sokat külömbözött és azokat igen oltalmazta, kit a mos­tani doktorok Erasmussal egyetemben eretneknek ne­veznek.

Azután Nazianzenushoz is gyanakodtak(157) és Basilius Eunomiussal mely igen szépen játszodott, lásd meg. Amb­rus felől is mit mondjunk, kihez szinte úgy gyanakod­nak?(157)

Némelyek az könyveknek meghamisítását(158) vetik,(159) némelyek azt mondják felőlök, hogy keményen szólak és némelyek őket az Istennek dolgaiban igen merészeknek mondák, némelyek pedig azt beszélik a doktorok felől, hogy nem csak egyet, hanem sok eretnekségeket irtanak könyvekben. Jóllehet pedig hogy Ágostont az mostani doktotok ugyan előljárónak és hadnagynak(160) tartják, de az is ,ezerszer másolta és tagadta meg szavát, azért ugyan mégis hagyott ezerféle tévelygéseket. Olvasd meg, kérlek, az ő könyveit, kiket a Szentháromságról irt és az áriánu­sok, Felicianus és Maximinus ellen és legottan megérted, mely igen sok tévelygések támadtak főképpen az görö­göknek az deákokkal való vetekedésekből a Szentléleknek származása felöl.

Annak utána nem sokat hagytak hátra(161) efféle vetekedésekben Sabellius, Nestorius, Eutiches, kiket a bölcs emberek közibe számláltak, kik az megnevezett doktorok ideiben az háromság felől való tudomány ellen szóltanak, de Istennek igéiből soha meg nem gyözettettnek, hanem csak a római pápa átkozta meg őket, mely átok hogy ok­ nélkül való volt, megtetszik az Antikrisztusnak természet szerént való kevélységéből, a lutheránusok ellen való át­kozódásából és Huss János ellen való istentelenségéből.

Mit mondjunk tahát(162) az sok conciliumokról és sok hiteknek cikkelyéről,(163) kik azokból származtak. Kérlek, atyámfia, keresztyén, olvasd meg Hilariusnak a zsinatok­ról , írt könyvét, ki azt mondja, hogy annyi hit vagyon, a mennyi fő vagyon, annyi kegyetlenek, mennyi egyházi pis­pekek ; mindenek megvesztenek és sokféle átkozódásokkal megundokittatának, - végre ezt kiáltja, „Oh mely bol­dogok az Galliabeli pispekek, kik soha semmi hitet nem vettenek bé egyebet az apostolokénál.!”

Ezeknek utána mely igen rettenetesen kegyetlenked­tenek akkor újonnan rendelt(164) gyülekezetekben, megmutatják Chrisostomusnak Epiphaniussal való vetekedési és Cyrilliusnak Theodoretussal és Alexandriabeli Jánossal még annál is rútabb veszekedési és átkozódási. És annyi sok tévelygések támadtak volt az hitnek ilyen külömbözésében, hogy az anyaszentegyháznak semmi ábrázatja nem tetszett meg.(165) Afféle sok pörlődések a két fél között haladékba maradtak(166) mindaddig, míglen a sátán a római doktorok

által új tudományt gondola.

De minemű és mikorbeli kezdeti(167) volt ez hamis tu­dománynak, a Beatus Rhenanusnak beszédéből megérthe­ted, melyeket a Tertullianus könyvén(168) való előljáró, be­szédében eképpen irt.

A Beatus Rhenanus beszédi.

Krisztus urunknak 1140. esztendője felé, mikor, a Párisbelieknél sokan volnának, kik a régi doktorok írási­ból summákat(169) szedegetnek vala, ugymint Longobardus Péter, Abelardus Péter és Beletus János, a Longobardus írását, ki akkor a Párisbeli scholában tanít vala, kezdék a deákok olvasni.

Az Abelardus írását pedig némelyek tévelygő és ha­mis tudománynak mondák, noha elég ékesen arattatott vala. A Belethus mind az kettőnek utána való volt. An­nakokáért mikor a Longobardus írását bevették volna (ki azután Párisbeli pispek lött volt), akik azt olvasni és ta­nítani kezdték vala, akkor először azok kezdetének(170) dok­toruknak neveztetni és a tudománynak méltóságáért fel­szenteltetni.

És ez után azt írja. Mihelyt az doktorok így meg­sokasodónak, végezést kezdének tenni(171) a felszentelésnek módjáról és az esztendőknek számairól és ezt szerzék,(172) hogy az isteni dolgokról szólván,(173) az ott való scholának­ végezését és abban találtatott szólásnak módjait követnék, kinek melléje vetnék mind az régieknek s mind pedig a mostani doktoroknak magyarázásokat, kik őtőlök nem kü­lönböznének. Ezt pedig csak azért mivelték, hogy azon tudományokban való egyenességeket(174) inkább megtarthat­nák. Afféle szólások ezek, melyekkel ők disputáltak, mint trinitas, essentia, persona, supposita, notiones, relationes, communes, personales, personarum constitutivae, principia generationis, spirationis, distinctionis, relationis, originis, circumcessio, signa naturae et ordinis ex dei satura et originis és egyebek efféle sok szólásoknak módjai.

Ilyen kezdeti(167) vagyon a római doktorok tudomá­nyának az háromság felől és ezek Rhenanusnak az ő beszédi.

Ez ilyen sok kegyetlen végezések után az Istennek szent és tudós emberi felette igen(175) kezdések az tudomány ellen szólni és prédikállani.(l76) A többi között első volt, aki Longobardus ellen irt, Joachimus abban, az ő idejebeli jeles próféta, ki a római egyháznak jövendő pusztulása felől, kit mostan szemeinkkel látunk, nyilván és igazán szólt. Az a Joachimus Gergely pápától tött(177) zsinatban a Longobardust meggyőzé, hogy négységet tanítana és arról jeles könyvet nekünk írva hagyott, kit az pápa először akkor tilta meg, mikor megátkozván Joachimust, Sena várasból(178) számkivetette volna azért, hogy a megszokott tudományt, kit pápa az ő sok hagyományival megerősített vala, a háromság ellen írván, meg mérte volna hamisítani és bátorsággal kárholtatni.

Ez Joachimus a Szent János könyvét, melyet az Is­teni jelenésről irt, magyarázván, az időről, melyben a négy­ségnek ez világ előtt meg kellett nyilatkoztatni, prófétált, mondván: mikor a misemondó papok serege megszűnik, a négység kijelentetik.

Mindjárást a Joachimus után Anglia- és Scotiabeliek Pórisban nyilván kezdék ezt prédikállani,(176) hogy az háromság felől való teljes tudomány nem egyébben, hanem csak mesékben fundáltatott volna, és hogy semmi vetélkedés­nél, gyűlőlségnél és pártütésnél egyéb nem volna,(179) kik az igaz tanítókat mind fegyverrel, mind számkivetéssel el­veszték és városokból kiűzék 1200. esztendő felé.

Az Anglia-beliek után az háromság ellen való hamis tudomány ellen kezde írni Beliardus János, Páris-beli dok­tor, ki az háromságról irt első könyvének 33. részében nyilván ezt mondja, hogy az háromság felől való tudo­mányban(180) a zsidók közt való bölcs doktorok, a próféták és az apostolok semmit nem tudtanak, de legelöször ne­vekedni kezdett Tertullianus ideiben,(181) kinek ideiben nagy sok eretnekségek támadtak vala Krisztus urunknak 250. esztendeiben. Annakutána Athanasius ideiben megsoka­sadtanak(182) 345. esztendőben mind 400. esztendeig, melyek azután Ágoston és Jeronymus ideiben igen megerősíttette­nek volt. És egyideig ez meglassudott vala a római egy­házban való pártütés miatt, mely még most is eltemetve volna, ha Lombardos Péter az pokolból vissza nem hozta volna, kinek ideiben az hamis tudománynak országa meg­újíttatott és megerősíttetett Krisztusnak 1140. esztendeje után:

Sueviának egy falujában, melyet az ő nyelveken Christantzhouennek hínak, nem messze Isna nevű város­tól egy két esztendős gyermek Istentől felindíttatván és sokáig veritezvén,(183) mikor felébredett volna, nem gyerme­kül, hanem tökéletesen mennyből adatott jelenésekkel kezde veszélleni,(184) ezt mondván, először hogy ő Istennek pa­rancsolatjából indíttatott az Úristennek igazságának meg­beszélésére (185) és mindjárt az Isten felől sokat szólván, a Krisztus felől, az igazság, az ítélet és az Istennek kegyel­messége felől kezde szólni, kit(186) mindenek csodáinak vala, sokat szólván több beszédi között az bálványok és misék éllen és a papok ellen, kik az Krisztust két avagy három pénzen eladják.

Az mi időnkben is pedig híven és igazán mindent megírt Erasmus Rotterodamus, ki igen bölcs ember volt, mely írásában az isten felől való hamis okoskodó tudo­mányt megjelentett.(187)

Esmeg (188) Erasmus után mennyi nyomoruságot szen­vedett Servetus Mihály, ki tudós és az Istennek igazság­nak (189) erős oltalmazója és tudakozója(190) volt, kit az igaz hitnek vallásáért istentelen-képpen Genevában megégeté­nek 1555. esztendőben, kinek írásából az hamis tanítók­nak álorcájok megesmértethetik.

Ezek után való a Gentilis Bálint, jámbor keresztyén ember, ki e mostani 1567. esztendőben Helvetiának Berna nevő(l91) városában tulajdon vérével, mikor fejét vették volna, az igaz tudományt megerősíté és a pápai tudo­mányt az háromság felöl hamis és ördögi tudománynak lenni megbizonyitá.(192)

Végezetre amaz tökéletes és istenfélő jámbor Ochinus Bernald az ő írásiban minden igazságot megjelentett, ki miképpen hogy igaz ítéletű ember volt, azonképpen min­den hamis bölcseséget jó emberséggel meghamisított(193) és ama három személyű bálványt megmutatta. Annak a jám­bornak írási vadnak, kiket mostan is sok keresztyének olvasnak és hogy ezután inkább olvashassák, arra gondot viselünk,

Az nemes és bölcs elméjű férfiu(194), Sealichius Pál nyil­ván írja, hogy a római doktoroknak könyveket válasz­tással(195) és ítélettel kell olvasni, avagy azoknak olvasásától embernek magát mindenestől fogva meg kell tartóztatni.

Ezeket csak úgymint előljáróba akartuk írni, szerel­mes atyámfia, keresztyén, hogy nálunknál bölcsebb embe­reknek az igaz tudomány felől való írásoknak(196) utat nyit­nánk. Nem igen aggasztaltuk(197) magunkat az írásnak szé­pen való rendelésében,(198) sem a dolog felöl való ékesen szólásban. Elégnek tartottuk az igazságnak tisztán és egy­űgyüképpen való kimondását. De mostan a bölcs és ke­resztyén emberek mit akarnak írni a négység felől való hamis tudomány ellen, nem sok idő mulván megérted.

MÁSODIK RÉSZE,

melyben megmutattatik, miképpen a Krisztus a végéről az eleire menvén, ez mostani időben épéti(199) fel az ő anya­szentegyházát.

Miérthogy(200) az örök életnek fondamentoma(201) csak az egy felséges Atya Istennek és attul(202) elbocsáttatott Jé­zus Krisztusnak esmeretiben legyen helyheztetvén, amint meg vagyon írva Szent Jánosnak tizenhetedik részében, ennek okáért az Antikrisztus, a sátán, e fundámentomot akarta legelőszer megrontani, mert bizonnyal tudta, hogy meghomályosítván az egy teremtő Atya Istent, kirekeszt­heti osztón az Krisztust is a keresztyéneknek szüvekből. Mert nem volt ennél több Isten, ki avagy ígérte volna, avagy penig (203) ez világra bocsátta volna az ű fiát ; mely helyéhen mikor a sátán mást hozott bé, elhitte oszton,(204) hogy más Krisztust is könnyen faraghat, mellyel meg­homályosítsa a Szentlélektől fogantatott és Szűz Máriátúl született igaz Messiást. Ez fondamentomnak azért, azaz az Atya Istennek és a Krisztusnak esmeretinek elfordulása(205) után szükség volt, hogy mind az egész rakás(206) megro­moljon(207) és új építés követkőzzék, ki az ő hamis fonda­mentomához hasonlatos legyen, annak utána hogy új Is­tenek, új Krisztusok, új hitek, új írások, új keresztségek és Úrnak új vacsorái szálljanak az anyaszentegyházban, amint oda fel(208) meghallád. Alkalmatos(209) névvel neveztetett pedig az pápa Antikrisztusnak,(210) azaz az igaz Krisztus ellen való hamis Krisztusnak, miérthegy ő hármat hozott bé, melyekkel ki akarta törleni az Bethlehem várasában született Jézust, ki miértűnk megholt és feltámadott, az mint az credoban valljuk. Az Ignatius es Antitheusnak ne­vette, miérthegy az egy felséges Atya Istenből hármas avagy három személyű Istent csinált. Lásd jól meg azért te atyámfia keresztyén, hogy ha(211) igaz tudománya lehet annak a mi igaz Istenünkről és a Krisztusról, aki Atheus, azaz hamis Isten, avagy Isten ellen való és Antikrisztus.

De ama kegyelmes és felséges Atya Isten, ki az ő híveit sem Égyiptusban, sem az Babilonban el nem hagyta, mikoron az ő irgalmasságának és kegyelmességének(212) ideje elé jütt,(213) nem hágy minket is,(214) hanem megjelentvén az ő igazságát, az igaz tudományt, kiviszen immár lassan­-lassan az Antikrisztus fogságából, hogy megvilágosítson mindnyájan,(215) kik ez ideig a vakságban fekedtünk,(216) mert a Babylonból, a zür-zavarból az ő anyaszentegyházába kell immár mennünk az Antikrisztustól az igaz Krisztus­hoz és a végéről az eleire kell térnünk; mely dolgot rend­-szerént megmutatunk(217) tenéked, hogy nyilván legyen és ez visszatérő uton meg ne botránkozzál.

Mikoron az Isten Luther Mártont az Antikrisztus ellen feltámasztá,(218) nem a derék(219) fondamentomot, hanem csak az hitnek gyümölcsét akaró ő általa megtisztítani, amint a credoból is megtetszik. Mert Luther valamely részéből(220) csak a bűnnek bocsánatjáról és az örök életről való tudo­mányt igazította el(221) az anyaszentegyházban, a derék sze­rént való(222) megújítás pedig a fondamentomra tartozott.

Annakokáért Luther Márton csak afféle bálványozásoknak volt megrontója, melyek a bűnnek megbocsánatja(89) ellen voltanak, fudniillik bucsújárás, purgatorium, a halottaknak segítségül hívása, szentelő víz a misének részével és egyéb­féle sok bálványozások, melyekkel meghomályosodott a bűnnek becsánatja, mely csak az Krisztus által vagyon.

Annakutána az Isten Zwingliust és egyebeket(223) tá­maszta fel, kik által az Antikrisztusnak mélyebb szerzésit rontó el, úgymint a misét, a faképeket, oltárokat, külömb­külömb éneklésben való ceremóniákat, a kenyérben való Krisztust minden ékességével és az Úrnak vacsoráját, me­lyet Luther miérthegy meg nem ismert, meg sem akarta tisztítani. Immár azért mostan szinte a fundamentumra ju­tott a dolog, melyet az kegyelmes Atya Isten egyebek(223) által épít fel, hagy elromoljanak(207) az hamis Istenek és ha­mis Krisztusok és csak amaz egy őmagától való nagy Isten uralkodjék, kitől mindenek vadnak és ennek az ő fia(224), az Jézus Krisztus, ki az ó-testamentumban nekünk igéztetett, az újban penig megadatott és kirül az Atya Isten mennyországból ezt kiáltotta, hogy őtet hallgassuk.

De miérthogy e fandamentomnak is fő és kiváltkép­pen való pecséti a Krisztustól szerzettetett(225) keresztség le­gyen, nem egyéb formára és rendre hozattatik, hanem amelyet Krisztus urunk hagyott és az apostolok megtar­tottanak, az mint meg vagyon írva Matth. 28. Marci 16. Actor. 2. 8. 10. 15. részében.

Miképpen azért az Isten semmit helyen nem hagyott az Antikrisztus szerzésiben, melyeket Luther által akart kigyomlálni, kik(226) ellene állottak a Krisztus által való bűnnek bocsánatjának, azonképpen az ő anyaszentegyhá­zának megtisztításában a sátánnak minden bálványinak meg kell romolni,(227) amiképpen az Úr vacsorájában lött és ki kellett minden ördögi barlangokat szaggattatni, hogy semmi ne maradjon egyéb az együgyű és igaz vacsorá­nál, mely az Krisztustól szerzettetett.

Nem külömben kell azért cselekedni az hitnek fonda­mentomának megépítésében is, mely csak az egy Atya Istenben vagyon és az egy Jézus Krisztusban, ki Szűz Máriától született, nem megtestesült. Mert ha ki akarunk az zűr-zavarhól menni, ki kell ám gyomláltatni az sátán­nak minden találmányinak, melyek nem hagyják amaz egy Atya Istent, az mindeneknek teremtájét és az Jézust, az ő egyetlen egy fiát, az híveknek szüvökben uralkodni.

Azonképpen le kell tenni minden egyébféle hiteknek, conciliomoknak és e világi doktoroknak méltóságokat,(227) hogy csak az Istennek tiszta igéjének higgyenek minden népek és abban való hittel megelégedjenek; melyet hogy ha mindnyájan nem mivelünk, az sok doktoroknak írások­ban eltévelyedvén, el kellene vesznünk a sok zűr-zavarban, kik mindenkoron külömb-külömb értetemre viszik az em­bereket.

De az mostani időben is szűkség meglátni, miképpen vigyön ki az Úristen minket az lelki Babilonból, tudniillik lassan-lassan az gyenge dolgokról az vastagságra(228), az ki­csinyekről nagyobbokra, az végéről az eleire hoz minket, mert mind régtől fogva ilyen rendet tartott ebben az Úristen.

Mert legelőször Luther és Philep Melanchton írását adta minekünk, melyek csak az bűnnek bocsánatja ellen való praktikát(229) rontották meg és ezeket megtanulván úgy ragaszkodónk osztón a Saxonia-beli tanítókhoz.

Ennekutána nem sok idő mulva a csehekhez hajlánk, de nem a tudománynak tisztaságában, hanem csak az anyaszentegyháznak igazgatásában.

Hogy penig ezeknek utána az Helvetiabelieknek írá­sokat kezdők olvasni, kik mind a Saxoniabelieknek s mind a cseheknek tévelygéseket kárhoztatják vala, látván azoknak tisztább tudományokat, mi es öszvö(230) társolkodánk velek.

De mostan immár más hadnagyokat, más vezéreket adott nekünk az mi kegyelmes Atyánk, kik az Antikrisz­tusnak mélyebb tévelygését törlik el, megtisztítván az egy Atya Istenről, az Jézus Krisztusról és az igaz apostoli keresztségről való tudományt. Nem Szűnik azért addég meg ő szent felsége, míglen teljességgel kiviszen minket mindenféle zűrzavarból, hogy az Antikrisztusnak minden káromlásit levetvén, csak ő neki szolgáljunk és megmoso­gatván magunkat az igaz keresztséggel, csak az Jézus Krisztusnak szenteltettessünk. A szentségeknek megújítá­sában is ezenképpen cselekedett az Úristen, mert először az Úr vacsoráját tisztító meg, maga(231) a keresztség volna első pecsét és eképpen rontogatá el lassan-lassan az Antikrisz­tusnak szerzésit, melyet teneked rendszerént elődben adunk.

Az Úr vacsorájának meg­tisztulása miképpen és mi­nemű renddel lött légyen.

Ezerötszáz és ötven esz­tendőben a misének regu­lája minden római ceremo­niákkal és a kenyérnek fel­emelésével megrontaték.

1553. esztendőben az ol­tárok, faképek és némely ékességek letétetének, de a maradékfa helyén marada.

Azonközben az kereszt­ségnek is megtisztulása mi­képpen építtetett legyen.

Ugyanazon 1550. eszten­dőben a keresztségbeli ke­net, nyál, só, gyertya el­romla, de a többi mind megmarada.

Azonképpen