Balázs Ferenc életművét már nagyon
sok oldalról megközelítették (író, költő, lelkész, faluszervező, vidékfejlesztő
stb.), de senki sem foglalkozott még érdemében - ha voltak is szórványos
próbálkozások - az ő teológiai felfogásával.
A központi kérdésünk, a téma az, hogy
beszélhetünk-e egyáltalán Balázs Ferenc teológiájáról. Nyomon követhető-e
valamilyen szilárd teológiai koncepció az ő műveiben, tekintettel egyrészt
az ő alkotói munkájának rövidre szabott éveire (10 év), másrészt arra a teljes
emberi igénybe vevő közéleti szolgálatára, amelyet szívügyének tekintett
súlyosbodó betegsége ellenére is?
Ő tiltakozna talán a legjobban témánk
ellen, mert ahogy megállapította: "az elméleteknek, világnézeteknek,
akadémikus fejtegetéseknek semmiféle értékük nincs, ha az életet termékennyé,
áldottá nem tudják tenni". (Balázs Ferenc Új ember vallása.
Torda 1937, Kézirat, 118.)
Mindezek ellenére azért beszélhetünk az ő
teológiájáról, mert napjaink unitárius teológiája is azt az állásfoglalást
vallja a teologizálással kapcsolatban, amely Balázs Ferenchez is közel állott.
Véleménye szerint a teologizálás lényege nem a dogmák alkotását, fenntartását és
igazolását, hanem "az élet áldottabbá tételét" jelenti. Az életet pedig a
szeretet teszi teljessé, s az "életfolyamat" célja a "szeretet kiteljesedésének"
előmozdítása.
Témánknak ilyenszerű megközelítését
talán "a sokszori ellentmondások és meg nem értések embere" -Balázs Ferenc - is
elfogadná.
Előadásomban mellőzni szeretném azokat a
sokszor értelmetlen vitákat, amelyek az "azonnali" reformisztikus hevülettől
fűtött Balázs Ferenc és a "folyamatos" reformisztikus eszméktől áthatott
teologizálásnak a "képviselői" között zajlottak le az unitárius hit- és
életfelfogás értelmezésére vonatkozóan (sokszor durva, bántó, sértő hangnemben).
Balázs Ferenc teológiai felfogását a
nyomtatásban megjelent írásai, de főleg az Új ember vallása című, eléggé
ismeretlen, kéziratban fennmaradt munkája alapján szeretném közvonalazni.
Az Új ember vallása című kézirat
történetéről a következőket szeretném elmondani. A kézirat Balázs Ferenc Mészkőn
maradt könyveivel együtt Tanka Károlyhoz, a volt aranyosszéki unitárius
egyházköz felügyelő gondnokához került megőrzés végett. Tanka Károly tordai
lakásán őrizte, és az volt a szándéka, hogy majd elhelyezi az Aranyosszéki
Vidékfejlesztő Szövetkezet által felállítandó emlékmúzeumban. A múzeum
felállítására azonban nem került sor. Tanka Károly a II.világháború idején
Kolozsvárra költözött és itt is halt meg 1942-ben. Özvegye és leánya, Sipos
Jánosné Tanka Gizella őrizték tovább a kéziratot. 1981-ben egyházunk kérésére az
eredeti példányt (a Versek című kézirattal együtt - 44 vers), azzal a kikötéssel
adták át az egyháznak, hogy a másolás után az eredeti példányt az egyház
szolgáltassa vissza. minden a megállapodás szerint történt, és az eredeti
példány jelenleg Tanka Károly örököseinél található. (Imreh Lajos: Újabb adatok
Balázs Ferenc szellemi hagyatékához. Keresztény Magvető 81 (1981), 214-215)
Az Új ember vallása című munkája
valószínűleg röviddel halála előtt, 1937. január 6.-án készült el. Terjedelme
216 gépelt oldal, és a következő fejezeteket tartalmazza: Megkötöttség és
Szabadakarat; A nyilvánvaló Isten; A kiteljesedő világ; A vallás és
szomszédai; Szabadság, szeretet; Erkölcs és állam; (ezt az utóbbi
fejezetet súlyosbodó betegsége miatt nem tudta kidolgozni.) A gépelt példány
alfejezetekre való osztása Imreh Lajostól, a szórványos jegyzetanyag elkészítése
valószínűleg Dr. Erdő Jánostól származik.
Balázs Ferenc teológiájának formálódását, a hazai
teológiai képzésen túl, külföldi tanulmányai segítették. Teológiájának szellemi
hátterét itt kell lényegében keresni. Köztudott, hogy 1923-25 között az angol
unitáriusok oxfordi teológiai főiskoláján (Manchester College
Oxford), 1926-27 között az amerikai unitáriusok berkeleyi teológiai főiskoláján
tanult. Véleményem szerint Balázs Ferenc teológiai felfogásában az oxfordi
tanulmányozások hagytak maradandó nyomokat. A főiskola szellemének a hatása
nyomon követhető teológiai felfogásában. Igazolásként idézni szeretnék a
főiskola egyik képviselőjének, Robert Darbishire-nek a beszédéből, amelyet 1891
őszén a Manchester College oxfordi szakaszának (1889. október 25.-én kezdte meg
itteni működését) megnyitóján mondott: "Nem a változás szeretete miatt jöttünk
Oxfordba. Mi itt szélesebb körű tudást és mélyebb kapcsolatot keresünk a
tudomány és a vallás képviselőjével." (Erdő János: A Manchester College
története és kapcsolata az erdélyi unitárius egyházzal. Keresztény Magvető 92
(1986), 145.)
Ezt a szellemet az intézet nemcsak
megőrizte Balázs Ferenc odaérkezéséig, sőt tovább is fő törekvésének tekintette.
Ez a szellemiség megragadta az ismeretre vágyó Balázs Ferencet. Ide gyökerezik
az a tény, hogy a későbbiek során ő is a vallás és a tudomány "mélyebb
kapcsolatait" igyekezett keresni és igazolni - és el kell ismernünk, sokszor
túlfűtött érzelmekkel.
Oxfordi tanulmányai alatt
teológiájának formálódására Joseph E. Carpenter (az Ó- és Újszövetség, valamint
az összehasonlító vallástudomány tanára), Lawrence Pearsall Jacks (filozófia) és
J. Cyrill Flower (vallásfilozófia és valláslélektan) voltak hatással. Itt
ismeri meg Lloyd Morgan Emergent evolution (Kiteljesedő fejlődés) című munkáját,
amelyből különösen megragadta a világ célirányos fejlődésének tudományos
gondolata. (Balázs Ferenc: i.m. 74-75.)
Amerikai tanulmányútja során
ismerkedik meg a vallásos humanizmus eszméivel, amelyekhez fenntartásokkal
közeledik, mert "az amerikai humanizmus már valójában olyan messzire vitte az
ősi (keresztény) vallás kritikáját, hogy a fürdővízzel együtt a csecsemőt is
kiöntötte". (Uo. 167)
Balázs Ferenc teológiájának
két pólusa van: Isten és az ember. E kettőben sűrűsödik össze minden teológiai
mondanivalója; az összekötő szál pedig a szeretet.
1. Teológiája az unitarizmus kívánalmaihoz igazodóan
teocentrikus. Ő maga vallotta be: "Az elmém folyton az Isten kérdésével
foglalkozott." (Uo. 33)
Istenről
szóló tanításának kiindulópontja, hogy ki az Isten, mi az Ő lényege. A választ
így adja meg: "Az Isten nem az, egyszerűen, ami: van, tehát nem a világ, a
dolgok összessége, hanem ama bizonyos lélek, a mozgásnak indító, irányító elve,
ami egyrészt, természetes a világ is, mert az tőle el nem választható, de annál
ugyanakkor több is, mert minden ésszerűség,. tervszerűség, világterv, érték,
személyiség forrása is, ami mint lehetőség benne szunnyad." (Uo.)
Balázs Ferenc
gyakran azonosítja Istent a világgal, s ezzel látszólag a panteista felfogás
felé sodródik, sokszor rabul ejti a világ által kinyilvánított Istenérzet, de
mindvégig megmarad a teizmus mellett (habár sokszor hadakozik annak egyes
tanításai ellen). Erre vonatkozóan a legfőbb bizonyíték az, hogy a panteizmus
minden "kísértése" ellenére fenntartja Isten személyességének a voltát. "A
vallásos érzés legfőképpen azért kívánja, hogy az Isten személyes legyen, hogy
érzéseivel és gondolataival valami lényeges valóságot, valami elképzelhető,
körülhatárolható konkrét létezőt ölelhessen körül. A vallásos ember imádni
akarja Istenét... Imádni azonban csak személyt lehet, vagyis egy egyedileg
különálló, elképzelhető, nemcsak elgondolható, valóságos, nemcsak elvont
létezőt." (Uo. 62.)
Hitvallásszerű megnyilatkozásában így vall: "Hiszem az Istent: ó, e világ
gyönyörűséges, hatalmas, csodálatos, boldogvégzetű, megdöbbentő és titokzatos, s
amikor csordulásig megtelek vele, amikor elnyom a végtelensége, fölemel a
közvetlensége, megujjongtat az öröme, akkor az buggyan ki belőlem: Isten.
Ne kérdezzétek, hogy mit jelent nekem e szó. Nekem olyan ez, mint ajaj a
szenvedőnek, az ó a meglepettnek, a kacagás az örvendezőnek: mindent kifejez. És
nem szállok vitába, nem állítok, nem bizonyítok ; következetes nem vagyok,
okokat nem hozok föl: én csak sóhajtok, sírok, ujjongok, lelkesedem: Isten."
(Balázs Ferenc: Bejárom a kerek világot. Kolozsvár 1929. 221 - Balázs
Ferenc: Az én hitvallásom. Keresztény Magvető 92 (1986) 208-209.)
Isten
számára az a személyes lélek, aki "a világmindenséget eltölti és mindennek a
rendeltetését megszabja." (Balázs Ferenc: Kis Hittan. Torda 1932. 5.)
2. Embertana. Isten az, aki meghatározza céljain keresztül az
ember életét is, ezért "a vallásos embernek csak olyan céljai vannak, amelyekről
érzi, hogy nem saját magának a kitalálásai, hanem eléje vannak szabva" (Isten
által.). (Uo.)
Az ember szabad akarattal rendelkezik,
és választhat két cél megvalósítása között: az élet puszta fennmaradásának
céljai és az életnek értékét adó célok között. Az ember az életnek értékét adó
cél megvalósítására kell törekedjen. E cél elérésében a vallás nélkülözhetetlen:
"A vallás egyedül az, amely étezésének értéket adó célokat tud felmutatni."
(Balázs Ferenc: Új ember vallása. 132.) Ugyanezt a gondolatot nyomatékosítja egy
másik kijelentésével: "A vallás, ha némelykor eltorzított, fojtott és
kifordított formákban is, de mégis, mint mindenkor, az emberiség
legmagasabb törekvéseinek a letéteményese." (Uo. 46.) Az emberi életnek
bele kell simulnia a világfolyamat isteni tervébe. A világfolyamat célja nem a
darwini fejlődéselméleten alapuló puszta létfenntartás, hanem a minőségi
életformák elérése. A teológiailag sokszor félreértett Balázs Ferenc így érvel:
"A fejlődést a mai kor tudósai már nem tartják >>a létért való küzdelemmel
alátámasztani<<, ha annak szerepét a maga helyén továbbra is el kell hogy
ismerjék. Ha egyebet nem is, azt mindenesetre állíthatjuk, hogy a világfolyamat
saját léte fenntartásán keresztül a bonyolódottság, illetve ennek működésileg
megfelelő magasabb életformák elérését is célul mutatja." (Uo. 130)
Balázs Ferenc bízik a
létnek értelmet adó célok megvalósításának a lehetőségében a szabad akarat
által. (Uo. 47.) Optimista szemléletét így summázza: "Hiszek az ember
méltóságában; s ha magát a világcéllal azonosítja, az akarat szabadságában.
Hiszem, hogy az én igazi énem akarata az az akarat, amelyik a világcélban jut
kifejezésre, s hogyha e világcélt követem, a saját akaratomat követem." Uo.
130.)
Balázs Ferenc
számára a szeretet az az erő, amely az embert Istenhez és a világhoz kapcsolja.
"A szeretet nem más, mint a kitágult egyéni volt, a tartalmát változtatott
önzés. Az egyéni volt, a szeretet körén belül elveszíti támadó szándékát,
s csak a közös, az együttes érdekeket tekinti." (Balázs Ferenc: Bejárom a kerek
világot. 222.) Számára így lesz a szeretet a hit helyett a vallásosság
fokmérője.
Az ember
rendeltetése Isten országa megvalósítása. Isten országa pedig nem más a Balázs
Ferenc felfogásában, mint a teljessé váló szeretet uralma a földön.
3. Jézust az emberiség egyik legnagyobb prófétájának tekinti,
aki "úgy élte, mint aki tanításai által az emberiséget az isteni élet
útjára vezette." (Balázs Ferenc: Új ember vallása. 180.) Népszerű Jézus
életrajzának bevezetőjében a történeti Jézus mellett tesz hitet: "Én, kései
evangélista, két úrnak fogadtam szolgálatot: az igazságnak meg a hitnek. Nem
ellenségei ezek egymásnak. Igazság útján addig haladtam, amíg magamnak képet nem
alkottam: ez Jézus. De ki állhat jót a végső igazságról? Talán másnak van igaza,
talán egyikünknek sincs. Az arcot azonban, amelyet az evangéliumokból
előragyogni láttam, most hívő embernek megmutatni akarom. Íme, az ember..."
Balázs Ferenc: Kis Hittan. 12.)
Kiemeli, hogy
Jézus tanításainak és életpéldájának a követése sokkal fontosabb, mint az
imádása. "Mi az, ami Jézus életében követésre méltó?" - teszi fel a
kérdést. A választ így adja meg: "Jézus életében követésre méltó az ő szeretete,
amellyel mindenkit és mindent magához ölelt; küzdelme a bűn ellen; a halált
megvető, bátor kitartása az eszméi mellett; akarata, amelyet Isten rendeltetése
betöltésére irányított, s az a boldog átszellemült bizonyossága, amely onnan
származott, hogy erejét az isteni lélekkel való egységből merítette."
(Balázs Ferenc: Közérthető Evangélium. Kolozsvár 1981. II. kiadás.5.)
Jézus
tanításának legnagyobb értékét Isten országa megvalósításának a szorgalmazásában
látja Balázs Ferenc. Felfogása szerint: "Jézus ezen a kifejezésen, hogy Isten
országa, olyan emberek közösségét értette, akik egymással segítő szeretetben,
békességben élnek; az igazság mellett mindhalálig, bátran kitartanak; mégis a
mások vétkeit irgalommal tudják megbocsátani; még ellenségeiket is szeretik s
életünkben nem külső, de belső javak gyűjtésére törekednek." (Balázs Ferenc: Kis
Hittan. 13.)
4. Balázs Ferenc elismeri a bűn létezését és felfogása szerint a "Bűn
az, ha magunknak hasznát úgy keressük, hogy azzal másoknak ártsunk." (Uo. 14)
A bűn elleni küzdelem fő célja megszabadítani a bűnös embert bűneitől, de
"ügyelnünk kell arra, hogy keménységgel és szertelenséggel nehogy ártsunk a
segítés helyett." (Uo.16.)
5. A szertarásokról megállapítja, hogy azoknak céljuk erősíteni a
híveket a vallásos életben.
6. Az örök élettel kapcsolatosan teológiai felfogása ingadozó. Vannak
fenntartásai, de logikailag mégsem tagadja az örök életet. "Az, hogy halálunk
után egy másik világban tovább élnénk, nem valószínű. De az isteni lélek
örökkévaló, s így a mi igazi lényegünk sohasem hal meg. Egyébként megnyugszom
abban, aminek elkerülhetetlenül következnie kell." (Uo.24.)
7. Erkölcstana mind egyéni, mind közösségi síkon nagyon kidomborodik.
Egyéni síkon az egyén jobbá tevése, közösségi síkon a közösség szolgálatának az
erkölcsi követelményei jelentkeznek. "Hiszem - mondja - hogy a világnak az a
természete, eltökéltsége, megmásíthatatlan akarata, hogy olyan személyiségeket
alakítson ki, akik egynek tudják, érzik magukat az egész világgal, s aszerint
cselekszenek." (Balázs Ferenc: Bejárom a kerek világot. 222.)
Sajnos éppen
az erkölcsről szóló fejezetet nem tudja befejezni, de tény, hogy az erkölcs
gyakorlati oldalát szorgalmazta. Figyelemreméltó erkölcsi követelményt állít
fel: "Aki több akar lenni, annak nagyobb hasznára kell lennie a társdalomnak."
(Balázs Ferenc: Új ember vallása. 26.)
Összegezés:
Balázs Ferenc teológiájáról nem lehet a rendszeres teológia általános
követelményei alapján beszélni, mert teológiai felfogását nem tudta kerek
egésszé formálni. Megakadályozta ebben korai halála. Mindezek ellenére, úgy
vélem, hogy teológiájának két sarkalatos pontja - Istenről és az emberről szóló
felfogása - elénkbe állítja azt a század eleji unitárius teológust, aki a vallás
és a tudomány, a hit és az értelem, az elmélet és a gyakorlat harmóniáját
kereste az általa sajátosan értelmezett Isten országa (általunk kifejtett)
megvalósítása érdekében.
Ez a
törekvése, most halálának 60.évfordúlója alkalmával tiszteletet ébreszt iránta
mindnyájunkban.
Megjelent: Balázs Ferenc emlékkönyv, EMKE, Kolozsvár, 1997.
Az előadás elhangzott 1997 május 31.-én Balázs Ferenc halálának 60. évfordulója
alkalmából.
