1. Hiszünk egy Istenben, aki teremtette ezt a végtelen világot, s benne az emberiséget. Ez az Isten egy és oszthatatlan, örökkévaló Lélek; lényegében és személyében egy tökéletes erkölcsi egység, akiben nincs soha változás, avagy változásnak árnyéka. Kire nézve mondja Jézus, a mi tanítómesterünk az ő tanítványainak minden korban és minden népek között: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Ő adja a mi mindennapi kenyerünket, Ő ruházza fel a mező liliomát, Ő visel hű gondot az égi madárra, Ő vezérli útját az útban bujdosónak. Élő Isten Ő, aki végtelen szereteténél és irgalmánál fogva még az Ő tékozló fiának is megbocsát… Élő Isten Ő, akiben és aki által élnek mindenek a mennyen és a földön.

Bibliai idézetek: 1 Mózes 1,1-27; Galata 3,20; János 4,24; Jakab 1,17; Máté 6,11.26-29; 139 Zsoltár 7,10; Lukács 15,11-32; 1 Korintus 8,6; 1 János 4,16.

1. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki Istennek szent fia. Nekünk testvérünk és példaadónk, tanítómesterünk és idvességre vezérlő kalauzunk, aki azért jött e világra, hogy bizonyságot tegyen az igazságról. Az ő születése – örömhír: evangélium a föld összes népeinek, mert ő a békesség fejedelme. Törvénye a szeretet, melynek parancsa ma is mindannyiunkat kötelez: „Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből és minden erődből. – szeresd felebarátodat, mint önmagadat . és bocsáss meg még ellenségeidnek is.” Élete és munkája eszménykép, melyet követve Istenhez, az égi Atyához közelebb juthatunk, s az Ő földi gyermekei között, a testvériség szent jegyében építhetjük nemzedékről-nemzedékre a mennyeknek országát. Halála és áldozattétele: örök vértanúság, melynek áldásaiban csak azok a hívő lelkek, csak azok az igazi tanítványok részesülnek, akik maguk is hasonló áldozatra készek.

Bibliai idézetek: Máté 16,16; János 8,40; János 13,13-15; János 18,37; Márk 3,35; Lukács 2,10-11.13-14; Máté 22,37-40; Márk 12,29-31; Lukács 10,27; 1Timóteus 2,5; János 6,44-47; Lukács 23,34; Lukács 23,46; Máté 25,34; János 12,32; János 14,6; Márk 8,31-37; 1 Korintus 15,20; Effézus 2,5; Filippi 1,29.

1. Hisszük a Szentlelket, Istennek jóra vezérlő erejét, melynek segítségével híven és igazán betölthetjük e földön emberi hivatásunkat és isteni küldetésünket. Ez a Szentlélek, az igazság lelke, világosítja meg a mi véges értelmünket; ez a Szentlélek, a szeretet lelke, tisztítja meg a szívünket minden földi salaktól; ez a Szentlélek, az istenfiúság Lelke, erősíti meg a mi törékeny emberi akaratunkat, hogy a jóban állhatatosan megmaradjunk. Ez a Lélek az Isten ajándéka, éppen úgy, mint a mi boldogító hitünk és meggyőződésünk is, melyért tűrni és szenvedni, melynek diadalát minden áldozattal előmozdítani szent kötelességünk.

Bibliai idézetek: János 3,34; János 14,16-17.26; 2 Timóteus 1,7; Zsidók lev. 1,9; 2 Péter 1,21; János 3,8; Effézus 2,8; Lukács 6,22; Máté 5,10-12; Zsidók lev. 1,14.

1. Hiszünk egy közönséges keresztény anyaszentegyházat, amelyben otthon érzi magát minden faj és minden lélek. Ennek az anyaszentegyháznak a tagjai az Úr Jézus Krisztust vallják mesterüknek. Céljuk: e földön Isten országának terjesztése és az emberek testvéri közösségének egyetértésen és kölcsönös megbecsülésen nyugvó békés, munkás, boldog élete. Ebben az anyaszentegyházban nincsenek urak és szolgák; nincs első és utolsó. Itt mindenki annyit ér, amennyit buzgó imádsága és kitartó munkája, hite-reménye, és áldozó szeretete által kiérdemel magának. Látható egyháza a láthatatlan Istennek, akiben élünk, mozgunk és vagyunk.

Bibliai idézetek: Róma 12,5; 1 Timóteus 3,15; Titusz 2,11-12; Róma 15,1-2; Lukács 17,20-21; 1 Timóteus 2,4; Lukács 22,26; Jakab 5,16; Jakab 2,26; 1 Korintus 13,1-3.13; Jakab 1,6; 2 Korintus 4,18.

1. Hisszük a bűnök bocsánatát. Amiért a „Miatyánk”-ban így imádkozunk: „És bocsásd meg a mi vétkeinket”. Isten, az égi Atya, nyújtja nekünk ezt a bocsánatot, ezt a lelki megkönnyebbülést hogyha elkövetett vétkeink, keserű könnyek között, őszintén megbánjuk, s nemcsak javulást ígérünk, hanem a megismert jó és igaz úton állhatatosan megmaradunk. Ilyen módon várjuk és reméljük a kiengesztelődést, melyet Jézus, a mi nagy Mesterünk, a tékozló fiúról szóló gyönyörű példázatában örökített meg. Az ő szellemében és az ő magasztos példája szerint mi is képesek vagyunk megbocsátani azoknak, akik ellenünk vétkeztek. Ebben áll legközelebb az emberi gyarlóság az isteni tökéletességhez.

Bibliai idézetek: Máté 6,12.14-15; Jakab 4,7; János 1,3; János 8,7; Márk 1,4-5; 145 Zsoltár 8; Titusz 3,5; ApCsel 2,38; Lukács 9,56; Lukács 3,3-9; Lukács 4,31; János 8,11; 1 Korintus 3,23; 1 Korintus 6,17.

1. Hisszük az örök életet. Azt az új eget és új földet, amelyben az igazság lakozik. Azt a magasabb rendű, tisztult és átszellemült életet, amelyre ez a mulandó földi világ csak előkészület. Ebben az időben és téren felülemelkedő életben eltűnnek a földi világnak bántó fonákságai, jóvátétetnek annak igazságtalanságai: akik vetnek könnyhullatással, ott aratnak nagy örömmel. Erre az életre utal bennünket a mi urunk Jézus Krisztusnak dicsőségesen megfutott földi pályája, amelynek utolsó stációja a kereszten minden hívő keresztényre nézve azt jelenti, hogy az igazi út csak a síron túl kezdődik. A „Consumatum est” elvégeztetett) nem a megőrlő, a megsemmisítő véget jelenti, hanem egy újabb, egy dicsőbb lét kezdetét. Ha ő vele halunk meg, vele fel is támadunk: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes.” Az örökélet ígérete – ítélet és megnyugtatás, vigasztalás és lelki erő a hívő léleknek minden időben. Sokkal bizonyosabb, élő valóság, mint a percnek és párának tovatűnő árnyék élete.

Biblia idézetek: 2 Péter 3,13-14; Zsidók lev. 13,14; ApCsel 1,11; ApCsel 2,28; 2 Korintus 5,1.19; Zsoltárok 126; Thess 4,16; Máté 5,48; János 15,25; 1 Korintus 15,42-44; 1 Korintus 13,12; 2 Korintus 5,2-8; Ézsaiás 41,6-7.

Józan Miklós

- Unitárius Értesítő, Budapest, 1922. június 15. I. évfolyam, 1. szám -