CREDIMUS IN
UNUM DEUM
(Unitárius
Élet, 1980. szeptember-október)
HIT
A hit
tárgya sokféle lehet: mindaz, ami az ember lelki, szellemi igényét
maradéktalanul kielégíti, kitölti.
A művészetek megszállottja hisz a szépségben, a forradalmár
az elveiben. Ha hitről beszélünk, általában vallásos hitre gondolunk. Ennek két
pólusa van: a végtelen Isten és a véges ember. Mi, unitáriusok, hiszünk
Istenben és a halandó emberben. Hiszünk a lélekben és a lelkiismereti szabadságban.
Hiszünk a fejlődésben és a humanizmusban. Jövőnket illetően optimisták vagyunk.
LÉLEK
Az ember
bár fizikailag anyagi felépítettségű, vannak lelki
jelenségei: értelem, szeretet, szépérzék, igazságérzet, amelyek túlmutatnak a
fizikai kötöttségeken, a múló testi valón. Lelkünk van, érzelmeink és
gondolataink vannak, melyek nincsenek kitéve idő és tér korlátainak.
Elképzelhetetlen, hogy csak maréknyi porhüvelyünk hordozná e jegyeket és
valóságokat. Hogyan plántálhatna belénk eszméket és eszményeket egy lélektelen
univerzum? Lennie kell egy örök léleknek, forrásnak, amelyből minden ered.
„Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz réged.” Péld.2,11. lelkünk isteni eredetű, s miként szent az
Isten, úgy szent a lelkünk is.
ISTEN
A relatív,
a viszonylagos feltételezi az abszolútumot. Mi ezt nevezzük Istennek. Pontosan
leírni nem tudjuk. Az örökkévaló Isten mindig több volt, mint amit az ember el
tud róla mondani. Minden ember alkotta istenarc szegényes. I8sten mindig
mögötte és túl van a róla alkotott képeken. Az ember régen felismerte, hogy a
világban rend és törvényszerűség uralkodik. Minden egy láthatatlan Kézre mutat.
E teremtő és fenntartó kéz, ez az akarat mindenben felismerhető. „Benne élünk,
mozgunk és vagyunk” ApCsel.17,28. Legtöbbet Róla az ember mondhat. Mi Isten
képmásai vagyunk. Méltán érezzük magunkat Isten gyermekeinek, hiszen mi kaptuk
a legtöbbet a Teremtőtől. A végtelen, egyetlen Istennek, Atyánknak lelkét
viseljük magunkban.
Isten
lélek. Isten szeretet. Isten a mélység.
JÉZUS
Az idők
során sok kiváló ember kereste az utat Isten felé. (Zoroaszter,
Buddha, Jézus, Mohamed). Mi Jézus tanítványainak valljuk magunkat.
Eszményképünk és tanítónk a történeti Jézus. Benne az örök emberi ideált
látjuk, a szeretet prófétáját, az áldozatvállalás kálváriás hősét. Csodáljuk
diadalmas hitét és lelkierejét,, amellyel le tudta
győzni kétségeit, sőt halálfélelmét. Életének legnehezebb pillanataiban is
rendíthetetlenül bízott Istenben. „Múljék el tőlem e pohár, de ne úgy legyen,
ahogy én akarom, hanem ahogy te.” Mt.26,39. Tanításainak lényege röviden összefoglalható:
Isten lélek, őt lélekben és igazságban kell imádni… Szeresd az Isten és szeresd
az embert… Erre
tanít minket Jézus.
AZ EMBER
Az ember
egy a természeti lények sorában, nem angyal és nem ördög. Alacsonyabb rendű
lényből fejlődvén, magával hozta a természetes állati vonásokat is, ösztöneit
és az önzést. Ebből fakadnak gyengéi, ez bűneinek eredője. Az emberi szellem
azonban újat is hozott a világba: erkölcsöt, eszményeket és gondolatokat.
Önzésünket
levetve, képesek vagyunk a tiszta jóság és igazság gyakorlására. Ösztöneinket
emberivé szelídítve megtanulhatjuk a felelősséget és a szeretet vállalását. A
tervezés és az alkotás képessége Isten munkatársaivá emel. Ez emberi magatartásunk
alaphangja. A formák és gyakorlatok változhattak, de a vágy örök mibennünk,
hogy ezen eszményeket megvalósítsuk. Az ember érzi, hogy még nem teljesen
kiforrott „kész” lény – de látja a célt is, amit a Szentírás így fogalmaz … „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok
tökéletes.” Mt.5,48.
MORS CERTA
Halandók
vagyunk. Már a latin közmondás is bizonyosnak mondja, de az ember mégis mindig
tiltakozott az elmúlás gondolata ellen.
Számtalan formában próbálta elképzelni az élet utáni állapotot. Nem tudott
beletörődni, hogy földi életének tartama meghatározott. Sok naiv hiedelem
született a halál utáni állapotokra vonatkozóan.
Mi,
unitáriusok, kik hitünket soha nem állítjuk szembe az értelemmel, így
gondoljuk: Az ember porból lett és porrá lesz, de a testi, fizikai élet nem
egyetlen formája a létezésnek. Halandó voltunk ellenére olyan isteni ajándékkal
rendelkezünk – a lélekkel – amely képessé tesz átlépni a múlandóság küszöbét.
Lelkünk túlélheti veszendő önmagunkat. „Nem hal meg, ki milliókra költi dús
élte kincsét.” (Arany János). A szeretet, a jóság, a hűség és becsület –
névvel, vagy név nélkül – nemzedékek életébe épül, a hallhatatlanságot hirdeti.
A tudatos emberi cselekedet örökkévaló.
AZ EGYHÁZ
Benső
világunk igényeit a vallás és az egyház szolgálja. A hit az ember személyes
tulajdona, lelki vonása. A vallás lelki közösség, az egyház
pedig ennek intézményes megvalósulása a társadalomban. E testvéri közösség
eszményeket, reményeket táplál, lelkierőt és edzettséget ad az élethez.
Megtanít a munkában való helytállásra, a tiszta egyéni és családi életre,
értékeink ápolására és a békesség munkálására. Buzdít, hogy Jézus nyomdokain
járjunk: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek
be Krisztus törvényét…” Gal.6,2.
UNITARIZMUS
A
reformáció egyik ágaként fejlődött ki a XVI. században. 1569-ben írták le
először az „unitárius” szót. Azóta sokszínű, haladó, tudománytisztelő és Isten hívő keresztény
világnézetet jelölnek e fogalommal. Humanista alapokon nyugszik. Neve a
latin unus (est Deus) szóból
ered. Biblikus egyház. Bár a szentírás
újszövetségi részét a jézusi hit forrásának tartja, azt nem tekinti Isten szó
szerinti kinyilatkoztatásának. A kritikai szemlélet a Biblia értékelésében is
érvényes. „Mindeneket megpróbáljatok és ami jó, azt
tartsátok meg.” 1 Tess. 5,21.
Bajor János
